Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Prohászka Péter: Tata a reformkorban
összeírás szerint az adózók száma 2397 fő volt, akik között 214 telkes és 739 házas zsellér, 217 iparos és 20 kereskedő volt. A két város életében komoly gazdasági fellendülést jelentettek a napóleoni háborúk, 34 amikor Komárom a hadsereg utánpótlására szolgáló gabona átrakó és elosztó központjává vált. A háborúk után ez a szerepe részben elhalványult, mivel a gabona kereskedelem igazi központjává Győr vált, amely Komárom későbbi fejlődésére is kihatott. A megye iparosainak közel kétharmada a két városban élt. Figyelemreméltó, hogy míg 1848-ban Komáromban 1223, 3S addig a jóval kisebb Tatán már több mint ezer kézműves dolgozott. 36 E kézművesek és iparosok 31 céhbe (gubacsapó, csizmadia, kovács, varga, takács stb.) tömörültek, jelezve a mezőváros iparosodottságának magas fokát. 37 Komáromban a már korábbi hajógyártó és -javító céhek mellett a malmok jutottak még kiemelt szerephez, amelyekhez még egy ecetfőző, egy szeszégető és két serfőző ház valamint egy gyufagyár felépítése társult. 38 Tatán az uradalomnak köszönhetően a könnyűipar fejlődése figyelhető meg, amit a takácsok 80 főt is meghaladó száma mutatott és a posztógyártás mellett egy majolika készítő üzem is megkezdte működését. A híres tatai fazekasságot gazdagította a Fischer Mózes Áron tulajdonában lévő tóvárosi kőedénygyár 1824-től. 39 Az e gyre növekvő termelést jelzi a takácsok számának növekedése, kiknek portékái a pokrócok és szűrök nagy keresletnek örvendtek. 40 E két iparág mellett megjelentek a helyi fogyasztói igényeket kielégítő sör- és pálinkafőző házak továbbá egy bőrgyár is. Az uradalom és a város közötti 1746. évi szerződés értelmében Tatának piactartási joga volt, melyből Komáromhoz hasonlóan a helyi magistratus jelentős bevételeket tudott elkönyvelni. 41 E piacok mellett a megye határain kívül is megjelentek a helyi ipar és a mezőgazdaság árui. Komáromban jelentős volt a fafeldolgozó ipar, ahová a Felvidéken kivágott fákat leúsztatták és a nyersanyag illetve a feldolgozott késztermék kereskedelmével közel 30 társaság foglalkozott. Meghatározó mindkét város iparában a malmok szerepe, melyekben a fafeldolgozás mellett a nagybirtokon termesztett búza őrlését végezték. 42 Tatán közel 20 vízimalmot említenek a leírások, melyek egy részét szintén a faipari munkák során használták. 43 A tatai kézművesek nagy száma miatt már a reformkorban felvetődött annak lehetősége, hogy megelőzve Komáromot gyáripari központtá válhasson. 44 E kedvező,feltételeket a következőképpen fogalmazták meg: „... bátran el lehet mondani, hogy nincs hazánknak olly vidéke, melly vizet igénylő gyáriparra alkalmasabb volna, mint éppen Tata, hozzájárulván még ehhez olcsó napszám, olcsó élelem, olcsó tüzelő.."^ Ezt segítette elő nagy mértékben a kereskedelem is. A birodalmi székhely és Buda közti kapcsolatot biztosító országút Tatát is érintette és amíg 1819-ben Magda az utak járhatatlanságáról panaszkodik, addig pár évtizeddel később a vármegye jelentős anyagi ráfordításainak köszönhetően az utak nagy részét sikerült használható állapotba hozni. 46 így Tata a mezőgazdasági termények és az állatok mellett a malomiparnak köszönhetően a lisztkereskedelemben is jelentős szerephez jutott, mint arra Fényes is utal: „Ugyan csak a' tatai felette számos molnárok, olly híres jóságú lisztet őrölnek, hogy azt messzevidékiek helyben felkeresik " 47 Ennek ellenére a fő kereskedelmi útvonal a Duna maradt, melyből Komárom mint a vármegye logisztikai központja tudott inkább profitálni. Ezt jelzi a komáromi szekeresek és kereskedők nagy száma, valamint a hajóvontatóké. 48 A kereskedelmi pozíciók megerősítését szolgálta a Takarékpénztár és a révkomáromi Császári és Királyi Szabad Hajó53
