Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Ifj. Bóna István: A tatai római freskós szoba mennyezetének restaurálása

gű megoldással. Ennek a vakolatnak egy gyengített változatát használtuk a töredékek beragasztására is. Az oldalfallal ellentétben, ahol a vakolás a töredékek beépítése után készült, mi előbb vakoltunk, majd a kész felületekbe vágtunk lyukakat a beillesztendő freskóknak. A harminc részből összeállított plafont a legnagyobb precizitással kellett - a festést leszámítva - elkészítenünk, hogy a helyükre való beemelés után már ne kelljen rajtuk semmit igazítani. A mázsás elemek mozgatásához speciális darut kellett építeni, az utolsó három darabot azonban csak állványról, kézzel lehetett a helyére illesztenünk. A munka megtervezésénél komoly gondot okozott, hogy a legfontosabb festménytöredékek egy része pont két modul határára esett. Ezt az egyik korábbi restaurátor úgy kívánta megoldani, hogy a festményeket kettéfűrészelte volna. Ez volt az oka annak, hogy a vele való szerződést végül felbontották. Mi természetesen elképzelhetetlennek tartottuk a római freskók ilyetén való megkárosítását. A problémát a fémszerkezet módosításával és a kritikus részek utólagos felerősítésével oldottuk meg. Ez azt jelenti, hogy azokat az összeragasztott freskó töredékeket, melyek a két elem közé estek, hátsó merevítő profilok alkalmazásával önhordóvá tettük. A tartószerkezetben kialakítottuk a beillesztendő freskók fészkét, melyekbe a súlyos freskókat gyors kötésű poliuretán habbal ragasztottuk be. A súlyos egységeket rozsdamentes acéldróttal a merevítő rudakhoz erősítettük. Szintén gondot okozott a nagyobb összefüggő felületek beépítése azért is, mert a plafon dongaboltozatának keresztmetszete kissé eltért az eredeti formától. Ennek az az oka, hogy az oldalfalon dolgozó kollégáknak nem volt se idejük, se lehetőségük arra, hogy a mennyezet töredékeit kirakják, annak pontos méreteit és formáját megismerjék. Ezért az oldalfal mennyezethez csatlakozó részét becsléssel alakították ki, a mennyezet tartószerkezete pedig úgy készült, hogy a már kész oldalfalhoz illeszkedjen. Amikor a munkát elkezdtem (hónapokig egyedül dolgoztam rajta, mert senki nem akadt, aki a problémásnak tűnő vállalkozásba hajlandó lett volna becsatlakozni), hamar rájöttem, a papíron tökéletesnek tűnő rekonstrukciót sehogyan sem lehet beleerőltetni az elkészült tartószerkezetbe. A mennyezet esztétikai bemutatása A restaurátornak és a helyreállításban érdekelt többi szakembernek igen nehéz dolga van akkor, amikor megpróbál egy ilyen együttest érthetően és hitelesen bemutatni a nagyközönségnek. A teljes festett felületnek maximum 20%-a került elő az ásatásokból. Ez azt jelenti, hogy a másik 80%-ot mindenképpen nekünk kell megalkotni. így az általunk előállított rész óhatatlanul hatalmas mennyiségi túlsúlyba kerül az eredetivel szemben. Ennyire romos középkori, vagy újabb alkotásoknál többnyire kerülni szoktuk a helyreállítást. A római lelet különlegessége, és az a tény, hogy nemzetközi viszonylatban sem szoktak sokkal épebb antik festményeket találni, mégis arra sarkallta a feltáró régészt, és sarkallja a muzeológusokat világszerte, hogy vállalják a nagymértékű rekonstrukciót. 156