Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Ifj. Bóna István: A tatai római freskós szoba mennyezetének restaurálása

A mennyezet díszítésének az alapja egy úgynevezett tapétaminta. Ez szabályos geometriai rendbe elrendezett ismétlődő motívumokat jelent. A mi esetünkben négyzethálót alkotó növényi díszek között váltakozva sárga és vörös koszorúk helyezkednek el, melyekbe szabályos rend szerint virágokat, madarakat és fejeket festettek. Erre a végtelenített háttérre kerültek fel a kék hátterű medaillonok. Ezek közül hatban álló, többnyire ruhátlan férfialakok vannak. A boltozat középvonalában két további kör volt. Egyikükben Ganymedes elrablását ábrázolták, a másikban nem tudjuk mi lehetett. Azt akartuk, hogy a közönség megértse a díszítés rendszerét, ezért némileg el kellett térnünk az oldalfalnál kialakított elvektől. Be kellett látnunk, hogy az ismétlődő motívumokat valahogy leegyszerűsítve és kissé visszafogva fel kell festenünk a menynyezetre. Ez lesz a látogatók vezetője, amely segít felismerni, hogy a töredékek tényleg logikus rend szerint, hitelesen helyezkednek el a mennyezeten. Az álló férfialakok és a Ganymedes jelenet annyira töredékesek, hogy némi segítséget kellett adnunk a közönségnek a megértésükhöz. Ezt egy puha, foltszerű „impreszszionista" rekonstrukcióval igyekeztünk elérni. A rekonstrukció technikailag is eltért az oldalfalon végzettől, de úgy, hogy az a látogató számára ne legyen észrevehető. Az oldalfalon az összes színezés fehér alapozásra felfestett áttetsző, úgynevezett lazúr festékkel készült. A festék anyaga: soványított kötőanyagú művész-olajfesték. A mennyezet alapszínének ilyen módon való felfestése szükségtelenül nehéz feladatot jelentett volna érzékelhetetlen esztétikai előnyökkel. Ezért az alapszínt számítógéppel kikevert Tikkurila akril festékkel festettük fel. így, bár a rekonstrukció két részletben készült, az alapszín teljesen egységes lehetett. A mintázatot részben mi is olajfestékkel festettük meg, de az úgynevezett patron mintáknál akril művészfestéket használtunk. A patronálás annyit jelent, hogy a sorozatban megfestendő mintákat kemény papírból kivágjuk. A megfelelő helyre illesztett papír nyílásain áttupfolt festék adja ki a kívánt mintát. Ez az ősi technika a virágminták felfestésénél bizonyult hasznosnak. A legnagyobb eltérés az oldalfalaktól a figurális részek bizonyos fokú kiegészítése, az egyes kopott minták retusálással való kiegészítése. A retusálás akvarell festékkel, apró vonalkákkal, úgynevezett tratteggio retussal készült. A cél az volt, hogy bizonyos minták láthatóvá és értelmezhetővé váljanak. A retusok eredeti festett felületeket nem takarnak, festék csak a tényleges hiányokba került. Fontos az is, hogy a retusálás olyan minimális és visszafogott legyen, amilyen csak lehetséges. Éppen csak annyit retusáltunk, hogy az előbb leírt célt elérhessük. A medaillonokban lévő figurák rekonstrukciója olajfestékkel, impresszionisztikus módon a részletek mellőzésével készült. A színek kevéssé élénkek, a körvonalak elmosódnak, ahol nem tudjuk milyen lehetett, ott elvesznek a háttérben. Ennek a kiegészítési módszer-választásnak az az oka, hogy a római festészet szemlélete nagyon hasonló. Ha azt akarjuk, hogy a kiegészítés belesimuljon az eredetibe, hogy minél kevésbé legyen feltűnő, akkor az eredetihez leghasonlóbb szemléletet kell választanunk. Az egyes külföldi országokban alkalmazott vonalas, vagy éles szélű egyszínű, esetleg szürke foltokkal való kiegészítés minden esetben nagyon zavaró. Szinte kiugrik a mű egységéből és magára vonja a figyelmet. Az általunk alkalmazott impresszionista re151