Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

Tata H. József igazgatási reformjaiban Fatuska János (Német Nemzetiségi Múzeum, Tata) „Ébregy Magyar Nemzet, nyisd fel már szemedet, régen aluszol, tekéncsd meg ügyedet. A te szerentsédnek csillaga támadott, régi szabadságod napja fel virradott." - szólnak annak a kéziratnak első sorai, melynek teljes címe: „Egy igaz magyar hazafinak édes nemzetét ügyefogyott állapottyának mély álmából serkengető versei, melyeket irt második Jóseff császár halála után 1790. esztendőben szent György havában."

1 Az áprilisban született pasquillus kritikus hangja még viszonylag mértéktartónak tűnik a számtalan gúnyvers között, elég ha itt csak az 1790. február 27-én (egy héttel II. József halála után) keltezett, még a kezdeti eufóriát tükröző, a császárt (a műben „Luciper ménlovak durván gyalázó versezet címét idézzük: „Második foseff Császárnak, Ausztria első elf ájult fiának, Nagy Terézia egy istentelen magzattyának, Az igaz hit zűrzavarójának, Luciper apostolának, Isten tiszteletére szentelt kintsek ragadójának, Templomok s oltárok fosztójának, Haza törvénye meg rontójának, Iskolák pusztítójának, Vénus szemtelen imádójának, Ki végre Istennek igaz ítéletéből eddig a Fejedelmek között nem hallatott csúfos nyavalya által (mely francznak mondottatik) e világból kiszóllítatott Utolsó tiszteletére Íratott méltó Versek'

2 Ugyanakkor Szentjóbi Szabó László versében II. József: „Az emberi nemnek igaz, hív szolgája. A közszeretetnek tüköré s példája ."

3 Keresztesi József református lelkész ezt írja naplójában: „... én úgy hiszem, hogy eljöhet még az idő, melyben II. József lészen, mint a nap. Major ab occasu postquam praeluxit ubique."

4 Fenti idézetek jól mutatják II. József uralkodói tevékenységének merőben ellentétes megítélését, mely vita a történeti kutatást még hosszú időn át jellemezte. Napjaink történetírása alakját árnyaltabban ábrázolja. A császár - elveihez és önmagához híven - mindvégig a lehetetlenre vállalkozott. Az uralkodó egyszerre volt felvilágosult és abszolutista, mely kettősség egész rendszerét sikertelenségre ítélte. 61