Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

Nem szándékozta az örökölt feudális rendszert konzerválni, hiszen radikálisan felvilágosult volt. Ugyanakkor nem méltányolhatta a felvilágosodás monarchia-ellenes demokratizmusát, a törvény előtti egyenlőség általa is vallott jogának a politikai szférára történő kiterjesztését.

5 Ellentmondásos személyisége hasonlóképpen akadályozta reformjai véghezvitelében, ill. azok megszilárdításában. Jó szándéka vitathatatlan. Minden bizonnyal ő volt az a Habsburg, aki országai állapotáról a legtöbb információval rendelkezett. Köszönhető volt az részben az általa a dicasteriumok-íó\ és más forrásokból megkövetelt, korábban elképzelhetetlen mértékű és mennyiségű jelentésáradatnak, másrészt annak az utazási szenvedélybe torkolló akaratának, hogy igyekezett minél több ügyről a helyszínen személyesen tájékozódni. Magyarországon például 1768ban majd két hónapot, 1770-ben több, mint kilenc hetet, Magyarországon és Erdélyben 1773-ban több mint három hónapot töltött. 1776-ban ismét hazánkat járja, 1781 augusztusában tíz napot tölt Pesten, 1783-ban két és fél hónapot töltött Magyarországon és a társországokban stb.

6 Az információ-éhség, az addig elképzelhetetlen mértékű beérkezett adathalmaz feldolgozása, valamint az ezek kiértékelése utáni intézkedés-áradat, ill. ezek végrehajtásának folyamatos ellenőrzése szükségessé tette a tisztviselői létszám emelését, mely egyúttal ütközött az uralkodónak az igazgatás racionalizálására, ezen belül is az alkalmazotti létszám csökkentésére tett intézkedéseivel - így e feloldhatatlan ellentmondás újabb konfliktusok forrásává vált, hátráltatta az uralkodó terveinek végrehajtását, esetenként látszatintézkedéseket eredményezett. Ambivalens viszony fűzte össze II. Józsefet vezető tisztségviselőinek többségével is, akikre reformelképzeléseinek végrehajtása során támaszkodnia kellett. E tényt maga is felismerte: „Egyébként a Jóért munkálkodó embernek- aki magát a többség ügyének szenteli - mindig az volt a sorsa, hogy fáradozásáért a kisebbségtől csak hálátlanságot kapjon, erre nem tudok jobb példát mondani az Enyémnél. Szinte lehetetlen, hogy valaki Nálam jobban lelkesedjék az általános jóért, és mégis csak hálátlanság és méltánytalan megítélés érte a köszönet, ez jut Nekem. Ezen azonban egy hazafinak - aki igazságának tudatában van - tudnia kell túltenni magát."

7 A reformok végrehajtásában legfontosabb szerepet játszó Királyi Kancellária és más dicasteriumok munkatársai többségükben jól képzett, vezetési és politikai tapasztalatokkal bíró szakemberek voltak, akik azonban megkísérelték, hogy az uralkodó céljait a magyarországi realitásokhoz közelítsék - éppen az általuk is szükségesnek tartott célok elérhetősége végett. Az uralkodó és hazai tanácsosai között harmonikus együttműködés nem alakult ki, sőt a Kancellária energiáinak jelentős részét a császár sebtében született és nehezen realizálható elképzeléseinek korrigálása, ill. ennek megkísérlése emésztette föl. II. József utasításai a dicasteriumok számára - stílusuk miatt - gyakorta 62