Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában

uradalom részéről Miskey János február 23-án engedélyezte az összeg kifizetését és méltányolta a zsidó hitközség ezen kérelmét.

6 A századforduló után 1809-ben végeztek összeírásokat, amelyekre az 1806. augusztus 18-án kiadott helytartótanácsi rendelet utasította a hatóságokat. Ennek egyik fő célja volt, hogy az ún. „kóborló zsidók' ügyében járjanak el. Maga a rendelet négy csoportba osztotta a hazánk területén élő zsidókat: Az első csoportba az ün. „gyökeres zsidók' tartoztak, akik már 1790 előtt a településen laktak. A második csoportba az 1790 után letelepedett zsidók tartoztak, akiknek bizonyítaniuk kellett, hogy eddigi életmódjuk ellen panasz nem merült fel, eddigi külföldi hatóságaik részéről elbocsátási okmányt fel tudtak mutatni és kellő megélhetésükről gondoskodni tudnak. A harmadik csoportba tartoztak azok, akikre vonatkozólag a helytartótanácsi rendelet vonatkozott: a beköltözködni kívánó zsidók. A negyedik csoportba a Magyarországon vásárokba, üzleti teendőik elintézésére jött külföldi zsidók kerültek, akik kötelesek voltak a hatóságaiktól kapott passzust felmutatni. Ennek az összeírásnak az eredményei is fennmaradtak Tatára vonatkozólag, amely összeírás az 1809-ben a tatai járásban lakott zsidó családfőket vette számba. Eszerint a tatai járásban 92 családfő élt. (A statisztikai átlagszámítások módszere szerint ez mintegy 460 személyt jelent. Ebből Tatán és Tóvároson 33 zsidó élt).

7 1824-ben a két községben együtt összesen 400 zsidóról tesz említést Mohi Adolf. Nagy eltérések a következő évek számadataiban mutatkoznak. Mohi Adolf adatai a következők: Tatán és Tóvároson 1824-ben összesen 400, 1833-ban Tatán 1007, Tóvároson 24. Goldberger elfogadja Rohrbacher Miklós adatait, amelyek szerinte közelebb állnak a valósághoz. Eszerint: 1804-ben Tatán 316, Tóvároson 80 zsidó élt. 1806-ban ez az arány 330 : 84, 1807-ben 382 : 79. A sorból hiányzik az 1838-as év adata. Goldberger szerint ekkor 123 zsidó család lakott Tatán, ami szintén a statisztikai számítási módszerek figyelembevételével kb. 615 személyt jelent. A legnagyobb eltérések tehát az 1830-as évek adataiban mutatkoznak, melynek többek közt oka lehet az összeírások eltérő motivációja is.

8 A zsidóság létszámának 19- század elejei stagnálására Simon László megjegyzi, hogy ebben az időben a zsidóság belső vándorlásaival azokat a pozíciókat foglalja el, melyeknek birtokában később könnyen megszerezhette a gazdasági vezető szerepet. A század első negyedében mintegy 0.3%-kal nőtt a számuk. Az egyik legnagyobb zsidó bevándorlási hullámra csak később, az 1840-es és 1850-es években került sor. Hozzájárult ehhez, hogy az 1840. évi XXIX. te. lehetővé tette a szabad költözködést, ami ellen a városok ugyan tiltakoztak, de már kevesebb eredménnyel. A városokban letelepedett zsidók házat ugyan még nem vásárolhattak, de az aránylag kis létszámú zsidó közösség rövid idő alatt át tudta alakítani a városi kereskedelmi és ipari élet formáit. 9 A falvakban, mezővárosokban, uradalmakon élő zsidó közösségek továbbra is megmaradtak a földesúri, vagy jobbágyföldek és a haszonbérletek körül. 40