Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában

szerint csak ilyenben telepedhettek meg zsidók. Lehet azonban, hogy ezen törvényt az apátsági székhelyekre is kiterjesztették és mint ilyenre, Tatára is alkalmazták." írta egyik tanulmányában Goldberger Izidor. A zsidók korábbi időpontra tehető magyarországi - és valószínű tatai - megtelepedését támasztja alá Szabó István megállapítása is: „...főként az első keresztes hadjárat után s a csehországi zsidók kiűzésekor vándoroltak be... A középkorban zsidó utcák vagy városrészek Budán, Esztergomban, Győrben, Nagyszombatban és Sopronban voltak. Zsidók laktak még Nyitrán, Bazinban, Székesfehérváron, Tatán, Kismartonban, Kőszegen, Pesten és néhány kisebb helyen..." Az államalapítást megelőző időkre vonatkozólag közöl adatokat Hajnóczi R. József is jogtörténetet tárgyaló munkájában. Az egyik tudósítás arról ad hírt, hogy Chászdái ibn Sáprut Hungarin országban lakó zsidók közvetítésével juttatott el levelet Kazárországba. A másik feljegyzés szerint a cordobai kalifának Ottó német császárnál járt követe írta le, hogy Magyarországból zsidók is jártak Prágában áruikkal és bizánci pénzekkel kereskedni. A magyarországi zsidóság mohácsi vész előtti időszakára vonatkozólag közöl értékes és fontos adatokat számunkra Kohn Sámuel. Erzsébet királyné 1382-88 között levelet írt a „maga zsidóihoz". Ebben a levélben az öt legnagyobb város mellett megemlíti, hogy több királyi városban, püspöki székhelyen „zsidótartásf engedéllyel bírtak az urak. Ilyen község volt Tata is, „hol számosabb és úgy látszik gazdag zsidóság lakott." A közepes nagyságú településeken átlagban mintegy 500 zsidó lakott. A török hódoltság ideje alatt Komárom vármegye három járása szinte teljesen elnéptelenedett. A tatai zsidóság az 1529. és 1532. évi nagy török hadjáratok idején hagyhatta el a települést. De nemcsak a zsidóság, hanem a város más polgárai is elmenekültek. Egyes adatok szerint volt időszak, amikor csak 40 ház maradt meg Tatán. Más források szerint csak 17 ház után fizettek adót. Ezek figyelembevételével talán nem túlzás az a megállapítás, feltételezés, hogy a 16. század közepén és második felében egyáltalán nem laktak zsidók Tatán. Zsidóság a török háborúk után Amikor a török háborúk utáni újratelepítésekről beszélünk, azt szinte teljességgel így is kell értenünk. Egyes településeket valóban újra népesítettek. A 17-18. századi népesség legnagyobb részt tehát nem folytatása a középkorinak, hanem az új betelepítések útján alakult ki. A török kiűzését követően és a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke után ismét letelepedtek Tatán is a zsidók. 1711 után indult meg az elhagyott és elnéptelenedett területek nagyarányú betelepülése, betelepítése. A szervezett betelepülőkkel együtt jöttek Tatára a német, a cseh és morva zsidók. Lassanként majd 36