Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában
minden megyében kialakult egy-egy népesebb zsidó centrum. Komárom vármegye két legnagyobb számú izraelita vallású gyülekezete Csúzon és Tatán alakult ki. Alkalmat adott erre az a főúri védelem, amely megfelelő ellenszolgáltatás fejében megengedte a letelepedést. Külön kiváltságlevélben rögzítették az engedményeket és a kötelezettségeket. A Komárom vármegyei zsidókról készült 1725. évi összeírás szerint „In oppido Tatd' már 18 családot vettek számba. A közölt adatok alapján a legtöbben Cseh- és Morvaországból jöttek Tatára. Más és más területekről és különböző időszakban telepedtek meg itt a zsidók. A kimutatás szerint a legrégebben Tatán lakó zsidó is csak 13 évvel az összeírás előtt érkezett ide Stomfáról. Tömeges betelepítésre a XVIII. század 30-as és 40-es éveiben került sor. Ez főleg gróf Eszterházy József nevéhez fűződik. A gazdasági okokból is szükséges telepítést úgy intézte, hogy azzal a katolikus egyház ügyét is szolgálta. Az 1733-1745 közötti években jöttek a betelepülők a lakhatóvá tett területekre a würzburgi püspökség területéről, Mosón megyéből mintegy 100 német család. A tatai zsidó temetőben ebből az időszakból származott az egyik legrégibb sírkő is: az 1743-ban elhunyt Ciril asszony (családi nevén Auspitz) Nikolsburgból települt Tatára. Az 1747-ben meghalt Muskata asszony pedig Leipnikből való volt. Ugyancsak erről a településről származott egy bizonyos József ben Samuel Khon is. 3 Az 1735-ben elrendelt zsidó összeírás szerint már kilenc helységben összesen 180 zsidó él a vármegyében. Az 1738 októberében a Helytartótanácshoz felterjesztett zsidóösszeírás szerint Tatán 15 családfőt számoltak össze. Családtagokkal, szolgálókkal ez mintegy 65 főt jelenthetett. Az 1733-1745 közötti években a lakhatóvá tett területekre a betelepülők a würtzburgi püspökség területéről és Mosón megye németek-lakta területeiről jöttek, de költöztek ide Hannoverből, Vesztfáliából és Elzászból is. A tatai zsidóság számát a 18. és a 19- században nehéz pontosan megállapítani, mivel az elkészült és fennmaradt összeírások többféle szempontok alapján készültek és ennek megfelelően más és más eredményeket tartalmaznak. Nem volt egységes, hogy családokat, vagy személyeket kérdeznek, de másként alakultak az eredmények akkor, amikor adózással kapcsolatos felmérések készültek, és megint másként, amikor a canonica visitaciók alkalmával tartottak „népszámlálást'. A Tata történetével foglalkozó szerzők is más-más forrásból dolgoztak, tehát nincs egységes és pontos képünk a zsidóság számáról. A tatai zsidó hitközség nagyságára utal viszont az a tény, hogy egy 1749-ben készült feljegyzésükben a zsinagóga felújítását kérvényezték az uradalomtól. A kérelem megfogalmazása arra is utal, hogy nemcsak a régi zsinagóga helyreállítását tervezték, hanem egy új templom felépítésének gondolata is felmerült. Ez azt is jelentheti számunkra, hogy nemcsak létszámban volt erős ez a hitközség, hanem gazdaságilag is viszonylag erős közösséget alkottak. 37
