Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Molnár András: Zalaegerszeg mezőváros önkormányzati reformja
kiszélesítését. A mezőváros önkormányzati reformjának másik leglényegesebb eleme az volt, hogy a „hatvanas"választott polgárok vagy külső tanács szerepét az újonnan létrehozott közgyűlés vette át. A javaslat szerint választójoggal bírtak „a városi községnek mindazon teljes korú és bevett keresztyén vallású tagjai, kik a.) állandóan a városban laknak és annak kebelében fekvő vagyont bírnak, b.) a város kebelében mint gyárosok, kereskedők vagy kézművesek letelepedtek, c.) kik mint orvosok, sebészek, gyógyszerárusok, ügyvédek, mérnökök és nyilvános oktatók a városban letelepedve vannak". Választójogot kaptak azok a mesteremberek, gyárosok és kereskedők is, akik nem érték még el a nagykorúságot - 24. életévüket -, de betöltötték már a 18. esztendőt, és külön háztartással rendelkeztek, valamint a „magukkezére"(önállóan) dolgoztak. A szavazójoggal rendelkezők nyilvántartására polgári névkönyv vezetését írta elő a javaslat. A tervezet értelmében a mezőváros minden év novemberében újjáválasztja az alábbi tisztviselőket: bírót, tizenkét tanácsost, jegyzőt, adószedőt, kamarást vagy pénztárost és közgyámot. A város tisztújításán a bírót az uradalom három jelöltje közül, a többi tisztviselőt viszont jelölés nélkül, „általános szótöbbséggel" választják meg. „A választás minden egyes tisztviselőre külön szavazás, éspedig titkos szavazás által történik. Evégre minden választó, ki a névkönyvbe beírva van, egy-egy nevet külön papirosra följegyezve és tekercsbe hajtva, egy evégre szolgáló edénybe teszen. Ezen szavazatok a gyűlés színe előtt a tisztújítás vezetésére választott bizottmány által öszveolvastatnak, és az, ki a szavazatok többségét elnyerte, választva van. " A mezőváros közgyűlését a szavazati joggal rendelkező lakosok és a választott tisztviselők alkották. A közgyűlés minden egyes tagja egyenlő szavazattal rendelkezett. A javaslat meghatározta a közgyűlés összehívásának körülményeit, tanácskozási rendjét, az elnöklő városbíró jogait és kötelességeit, valamint a közgyűlés hatáskörét, tárgyait és feladatait. Ugyanígy járt el a város tanácsa esetében, amelynek hatósága kiterjedt mind a közigazgatásra, mind a bíráskodásra. Közigazgatási tekintetben a tanács hatósága alá tartozott a szorosabb értelemben vett közigazgatási tárgyak mellett a közgazdálkodás, az árvák ügye, a közoktatás és nevelés, a közadó, a rendőri felügyelés, valamint az örökbevallások, zálogok és hozományok bejegyzése. A városi tanács mint első folyamodású bíróság ítélkezett a városi hatóság alatt levő lakosok „minden személyes és vagyonbelipolgári" ügyeit illetően, továbbá az 1840:22. te. értelmében a csődperekben és az 1840:9- te. szerint a mezei rendőrségi ügyekben. A javaslat mindezek részletezésén túl rendelkezett még a tisztviselők által vezetendő jegyzőkönyvekről és a különböző hivatali eljárások során fizetendő díjakról is. 24 Zala megye 1846. március 2-i közgyűlése - „addig is, ameddig az ilyes szabadalmazott mezővárosok országgyülésileg rendeztetni nem fognak" - mind az elöljárók választására, mind a város ügyeinek vezetésére nézve jóváhagyta a javaslatot, csupán egyetlen kikötést tett: „a városi tanács közé az eddigi gyakorlat értelmében 184
