Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Molnár András: Zalaegerszeg mezőváros önkormányzati reformja
csupán az 1830-as évek végén alakított polgári olvasóegylet adott némi lehetőséget a közösségi művelődésre és szórakozásra. Megfelelő terem hiányában gyér volt a város színházi élete, a kaszinó pedig túlságosan szűknek bizonyult ahhoz, hogy kielégíthesse a helyi polgárok és a városban időnként megszálló zalai nemesek igényeit. 11 Zalaegerszeg megyeközpont jellege 1848 előtt vajmi kevés hatást gyakorolt a város fejlődésére. A megye igazgatását és igazságszolgáltatását intéző tisztviselők többségének nem a megye székhelyén volt az állandó lakhelye. Zalaegerszegen bérelt szállásaikon legföljebb néhány hetet töltöttek a megyegyúlések és törvényszéki ülések idején. A mindennapi hivatali teendők zömét amúgy is a járási tisztségviselők intézték, és az igazságszolgáltatási feladatok jelentős hányadát is a különböző uradalmak úriszékei végezték. Sem a tisztviselői gárda, sem az ügyfélforgalom nem összpontosult még annyira Zalaegerszegen, hogy akár gazdasági téren - a vendéglátói, kereskedelmi és kézművesipari megrendelések ösztönzésével -, akár kulturális téren - szélesebb értelmiségi réteg megjelenésével - jelentős hatást gyakorolhatott volna a mezőváros fejlődésére. A reformkorban számos, országos jelentőségű reformkezdeményezés színhelye volt a zalai megyeszékhely indítványozójuk, a liberális megyevezetés azonban nem volt Zalaegerszeg állandó lakója. A mezőváros polgárai inkább csak puszta szemlélői, semmint tevékeny részesei voltak Zala megye reformkori közéletének. A megyegyűléseken érvényesíthető politikai jogokkal csak a város nemesei rendelkeztek, a zalaegerszegi nemesek megyei szerepéről és politikai kapcsolatairól azonban alig-alig árulkodnak a rendelkezésünkre álló források. A megyevezetés ellenben megkülönböztetett figyelemmel kísérte Zalaegerszeg önkormányzatának tevékenységét. A megyehatóság törvényességi felügyeletet gyakorolt a zalai mezővárosok vezetése és közpénzeinek kezelése felett. Mivel a mezővárosok önkormányzatának tevékenységét a földesurakkal kötött szerződések kevéssé - inkább csak általánosságban - szabályozták, a szokásjogon alapuló, részleteiben rendezetlen eljárások számtalan visszaélésre adtak alkalmat. A mezővárosok évről-évre panaszt emeltek egyes tisztviselők megválasztása, hivatali visszaélései vagy sikkasztásai ellen. A szabadelvű befolyás alatt álló zalai megyevezetés a mezővárosi önkormányzatok jogkörét és feladatait pontosan körülíró, részletesen rögzítő szabályrendeletek kidolgozásával próbálta elejét venni a további visszaéléseknek. Az 1840-es évek folyamán szinte valamennyi nagyobb zalai mezőváros ügye terítékre került a vármegye közgyűlésén. 12 Zalaegerszeg mezőváros tanácsa 1840. január 21-én Zala megyéhez folyamodott, kérve a Csáktornya számára kidolgozott, és ott már életbe is léptetett rendszabások zalaegerszegi bevezetését. A megye közgyűlése egy bizottságot nevezett ki, hogy a Helytartótanács által is elfogadott csáktornyai rendszabályok alapján a zalaegerszegi szabályrendeletet kidolgozzák. Az ügy jelentőségét mutatja, hogy a bizottságot a 181
