Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Molnár András: Zalaegerszeg mezőváros önkormányzati reformja

megye első alispánja vezette, tagjai pedig a megye legfőbb tisztviselői; a főjegyző és a főügyész, valamint az egerszegi járás főszolgabírója voltak.

13 A megyei bizottság javaslatai szerint a város polgárainak és háztulajdonosainak titkos szavazással egy 60 tagból álló külső tanácsot kellett választaniuk. A hatvanasok vagy választott polgárok - ha csak bűnt nem követtek el, vagy más hivatalra meg nem választották őket — halálukig viselhették e tisztet. Ők választották meg azután szótöbbséggel és (elvileg) ugyancsak titkos szavazással - a város bíráját és 12 tanácsosát, továbbá ők tartoztak felügyelni az általuk választott belső tanács munkájára is. A megyei javaslat kikötötte, hogy „a város kebelében igen nagy számú, házzal bíró nemes lakosok és polgárok léteznek, kik a városnak majd egyharmadát teszik, kik szinte a földesuraságnak a nemtelenekkel egyaránt adóznak, házaikat s külső birtokaikat azokkal hasonló joggal bírják, sőt az újabb törvény értelmében a közterhek viselésében is részesülnek, azért az egész városi polgárság által választandó külső tanácsnak tagjaiból 20-an nemesek, 40-en pedig nemtelenek leendenek, de a választásukhoz minden különbség nélkül a nemesek s nemtelenek egyaránt szavazandanak".

14 A bizottság által kimunkált rendszabásokat a megye 1840. augusztus 10-i közgyűlése kisebb módosításokkal jóváhagyta, és elrendelte a szabályok kihirdetését, életbeléptetését.

15 A visszaéléseket azonban ezzel még nem sikerült elhárítani. 1840 novemberében újabb panasz érkezett a bíróválasztás ellen, a következő év márciusában pedig a mezőváros tanácsa is panaszkodott a megyegyűlésen.

16 Noha a megye által kidolgozott szabályrendelet kikötötte, hogy sem a mezőváros tanácsának, sem a választott polgárok testületének nem lehet tagja az, aki nem tud - vagy nem hajlandó - a gondjára bízott közpénzekről időben elszámolni, e szabálynak éveken keresztül nem sikerült érvényt szerezni. 1843 februárjában a püspöki uradalom tiszttartója is az elmaradt számadások elkészítését sürgette, és a város vezetőinek elszámoltatásához a megyétől kért támogatást.

17 Hegyi Énok, ságodi uradalmi ügyész és táblabíró, valamint Zalaegerszeg több polgára az alábbi kérvényt nyújtotta be 1843. november 6-án Zala megye közgyűléséhez: „Magyar édes honunk szellemi s anyagi jóllétének haladási lépteivel a zalaegerszegi mezőváros is haladni kívánván, hogy e buzgó törekvéseiben elősegíttessen, alulírottak bátrak vagyunk a tekintetes nemes vármegyét alássan megkérni arra, hogy a mai korszellem szerinti rendezhetésünkre egy tekintetes megyei választmányt kegyesen kiküldeni méltóztasson"}

8 A megfogalmazás politikai célzatú beavatkozást sejtetett, és valóban: Zala megye liberálisai a mezőváros önkormányzatán belül is érvényt próbáltak szerezni politikai befolyásuknak. Nem véletlen, hogy a mezőváros jogügyeinek rendezésével újonnan megbízott, tekintélyes tisztviselőkből álló megyei küldöttségben helyet kapott a zalai szabadelvű ellenzék egyik vezéregyénisége, Csertán Sándor táblabíró (uradalmi ügyész és nemesapáti birtokos) is.

19 Az új rendszabályokat ugyan hivatalosan csak jó másfél évvel később hagyták jóvá, a helyi liberálisok azonban már az 1844 182