Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Molnár András: Zalaegerszeg mezőváros önkormányzati reformja
összeírás adatai szerint a zalaegerszegi parasztok hagyományos módon, háromnyomásos gazdálkodás szerint művelték szántóföldjeiket. A felszántott terület egy részét ősszel, másikát tavasszal vetették be, a maradék, mintegy 3/8-nyi ugaron pedig az állataikat, döntő részben szarvasmarháikat legeltették. A mezővárosnak elkülönített úrbéres legelője nem volt, az állatokat részben az ártéri réteken, részben az ugarnak hagyott szántóföldeken ill. az erdőkben legeltették. Erdeje ugyan csak az uradalomnak volt, ám a város lakói bőven gyűjthettek tűzifát az uradalmi erdőkből. A különféle úrbéri szolgáltatások - robot, fuvar stb. - terhe alól a földesúrral, a szombathelyi püspökkel kötött szerződés értelmében pénzfizetéssel váltotta meg magát a mezőváros, a terménytizedet, a szőlő kilencedet és tizedet azonban természetben adták. A mezővárosnak fél évig bormérési (korcsmáltatási) joga volt, amiből jelentős haszna származott a város polgárainak. A mezőváros kézművesipara és kereskedelme viszonylag nagy mennyiségű és széles választékú iparcikkel látta el a környező kisebb településeket. 8 Zalaegerszeg tiszta vonzáskörzete 18 300 főre, más városokkal megosztott vonzáskörzete pedig mintegy 24 településre, és ezek kb. 8000 lakosára terjedt ki, elsősorban azokra a falvakra és kisebb mezővárosokra, ahol elenyésző számú kézműves és kereskedő élt. Zalaegerszeg 181 kézművese 1828-ban 36 féle mesterséget folytatott. A mesterek - kevés kivétellel - folyamatosan, egész éven át dolgoztak. Egyharmaduk legalább egy, nyolcan közülük több mesterlegényt is foglalkoztattak. A város lakosságához képest igen magas, a nagyobb városokra jellemző arányú volt az építőiparban dolgozók létszáma. Zalaegerszegen 23 olyan mesterséget is űztek, amelynek képviselői a város vonzáskörzetébe tartozó más településeken nem dolgoztak. Legnagyobb számban az alábbi mesterségek fordultak elő Zalaegerszegen: 34 csizmadia 14 segéddel, 30 takács 5 segéddel, 14 szűcs 3 segéddel, 12 szabó 4 segéddel, 9 szűrszabó 5 segéddel, 6 asztalos 1 segéddel, végül 5 bognár 3 segéddel. A városkörnyék ellátásában nagy szerepük volt a mezővárosban élő kereskedőknek is. 1828-ban 17 kereskedőt és 3 fogadóst írtak össze Zalaegerszegen. A kereskedők túlnyomó többsége természetesen Zalaegerszegen is a zsidók közül került ki. Zalaegerszeg kézművesiparának termékei valamint a messzi földről ideszállított egyéb iparcikkek és élelmiszerek a város piacterén tartott hetivásárok alkalmával cseréltek gazdát, míg a kilenc nagyobb, országos vásáron elsősorban lovakat és szarvasmarhákat adtak-vettek. Az országos vásárok alkalmával Zalaegerszegre hozták portékáikat a nyugat-dunántúli mezővárosok kézművesei is. 9 Zalaegerszeg talán az oktatás, művelődés és kulturális élet tekintetében maradt el leginkább Keszthelytől és Nagykanizsától. Működött ugyan a városban egy elemi iskola, melynek 1848-ban már 217 tanulója volt - sőt a helybeli izraeliták is fenntartottak egy saját elemi iskolát -, továbbá itt nyitotta meg kapuját 1847-ben Zala megye első kisdedóvója, gimnáziumot azonban többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült alapítani. 10 Zalaegerszeg polgárainak reformkori társasélete pangott; 180
