Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Knézy Judit: Csurgó egykori mezőváros népcsoportjai és a Festetics uradalom

Amikor az uraság Csurgón járt, egy mázsa 25 font nagy pontyot kellett frissen a konyhára adniuk.

65 A Rinya folyóban a rákászás hozott inkább csemegét, amelyből nemcsak a földbirtokos család, de az uradalmi tisztek is részesültek. 1772-ben az agarévi kocsmárosnak engedték meg évi 3 forintért a szabad rákászást. A taranyi jobbágyok 1772 júniusában szerződtek rákászásért. III. Rövid időre szerződtetett mezőgazdasági munkások 1. Kepés aratók Csurgón és környékén 1768-73 között az aratókat többnyire a helybéliek közül szerződtették a robotosok csoportjai mellé. A gabona vágásán, kötözésén át a keresztbe rakásig mindent elvégeztek. Páros számban szegődtek el legtöbb esetben, mivel sarlós aratás volt szokásban és arató és kötöző alkotott egy egységet. 1771. július 7-én a csurgói Horváth Filip, Nemes Iván, Polatics Pál és az alsoki Maries Ferenc búza, rozs, tavaszi vetés aratását vállalta el kötözéssel és keresztbe rakással együtt. Fizetségük mindhárom terményből a 10. rész és élelemre nyolc köböl rozs, négy köböl búza, negyed-negyed köböl árpa és köleskása, 20 font só, 12 font szalonna, 3 font birkavaj. 1773-ból egy részletesebb kepés aratószerződés maradt fenn a számadásokban, két csurgói mesterembert bíztak meg, hogy legalább 12 főből álló csoportot szervezzenek. Megszabták nekik, hogy két hét alatt el kell végezniük a munkát minden tizedik keresztért az őszi és tavaszi gabonákból egyaránt. A gyors munka nagyon fontos lehetett, mert a munkaadók kilátásba helyezték, hogy még két kereszt gabonát kapnak, ha a határidőt tartani tudják. Annyit jegyeztek fel, hogy a csurgói majorból kenyér és főzelék ki fog adatni, melyből nekik kell felfogadni szakácsnőt, hogy ételüket elkészítse, akinek az uradalom fizetésképpen egy csizmára valót ad. A saját gabonájuk cséplésének idejére is biztosítottak egy köböl kenyérnek való gabonát.

66 2. Cséplőmunkások, „kránicz, vagygránicz cséplők" Cséplési munkára főleg szlovén nyelvű, illetve szlovéniai területekről vagy környékükről érkező csoportokat fogadtak fel. A nevek között német, magyar is előfordul. A munkásokat nem két hétre, hanem hónapokra alkalmazták. Augusztustól kezdve még ősszel is dolgoztak, mivel a cséplést épületen belül is lehetett végezni a gabonás pajtákban, magtárakban (4. ábra). A pajtamester figyelte munkájukat és adta ki gabonájukat. Pénzzel, liszttel, gabonával, főzelékkel, sóval fizették őket. 1773. augusztus 2-án a csurgói krániezok közül név szerint Bagol Bálás, Kramer András, Tauter Áron 28 köböl rozst és egy köböl búzát vettek át. Későbbi adatokból kiderül, hogy két kránicz csoport is dolgozott itt ekkor, vezetőjük Horváth Markó és Bagol András volt, akik hét heti munkájukért 42 forintot és 3-3 font sót 137