Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Knézy Judit: Csurgó egykori mezőváros népcsoportjai és a Festetics uradalom
vettek fel egy alkalommal. A Háromfán dolgozóknak a babócsai Szent András napi vásáron vasfazekat, a Zsitfán tevékenykedő egyik bandának egy kis vasfazekat 90 dénárért, a másik csoportnak három szép nagy széles fazekat (cserép), darabját 16 és kétharmad dénárért, és két tálat 10 dénárért beszerzett 67 az uradalom tisztje. 3. Napszámosok A napszámosmunka alkalmazása az 1760-as években nagy méreteket öltött, olyannyira, hogy szükségessé vált a bérek szabályozása. 1767-ben többek között Somogy, Zala, Veszprém vármegyék közgyűlései is részletesen meghatározták az aratás, cséplés, szőlőbeli és más munkák alkalmával fizethető összegeket. Nemcsak a napszámra önként jelentkezők miatt volt erre szükség, hanem a kiszabott roboton túl is munkára kényszerítettek miatt is. Fontos vonása e korszaknak, hogy az időszakos nyári, őszi munkára elszegődök úgy kifogytak készleteikből, hogy vállalniuk kellett bérük egy részének ételben, nyersanyagban történő kifizetését. Jóval többen voltak, akik a „gazda kenyerén " szegődtek el kevesebbért, mint a „ maguk kenyerén" többért. A helybéli falulakó szegénység mellett az 1770-es években már sűrűn foglalkoztattak cigányokat is, akikről nem tudni pontosan, milyen nyelvű, mesterségű csoportok voltak. Ha csak egyetlen év számadásait nézzük, pl. az 1773kat, kiderül, milyen sokféle munkát tudtak végezni. Augusztusban szénagyűjtésre, asztagrakásra rendelték ki őket. 12-én gyűjtő és asztagrakó embereknek mértek ki 3 font szalonnát, 20.-án 30 szekérrakó kapott 1 font szalonnát, 8 font füstölt húst, fél font friss húst. A szeptemberben végig alkalmazott „újpolgárok" számára, akik sarjút gyűjtöttek, hordtak, gyümölcsöt szedtek, kimértek 8 és fél font füstölt marhahúst, 5 és fél font szalonnát, 37 és fél font sót, 22 mázsa 39 font szitált rozslisztet, negyed font öreg lencsét, nyolc és fél font birkasajtot. Dolgoztak cigányok épületeknél, ezen az őszön föld- és cseréphordásnál, erdőn makk-, mezőn mák szedésénél, a magtárban gabona rostálásánál is. 68 Az ügyesebbje, például az „Eöreg Eöicze vajda" állatvásárnál is segítettek. Az éves szerződésű katonák között is lehetett cigány, mint a Jankó és a Durgó nevűek. Dolgozatomban az uradalom gazdálkodásában, s a délnyugat-somogyi falvak életében jelentős szerepet vállaló mozgékony, pénzét rövidebb-hosszabb időre befektetni tudó, bizonyos haszonvételeket bérlő, illetve a munkaerejüket időről-időre áruba bocsátó rétegekről, foglalkozási csoportokról kíséreltem meg keresztmetszetet adni, a csurgói és környéki majorok kiépítésének fontos időszakában. Munkavállalásuk körülményei, munkájuk, lakásuk színterei, fizetésük és életmódjuk más adatai is teljesebbé teszik a képet. Ahol lehetett, a változásokra is rámutattam. Külön érdemes lenne szólni - más alkalommal - a vidék értelmes, jó búzát termelő, marhát hizlaló, szép szőlőket művelő jobbágy lakosairól is, akik a folyamatosságot is biztosították a török időktől kezdve a hagyományok továbbvitelében, és egyáltalán nem bizonyultak szolgalelkű, fejhajtós „polgároknak" (5. ábra). 138
