Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Knézy Judit: Csurgó egykori mezőváros népcsoportjai és a Festetics uradalom

EL Kereskedők, vállalkozók 1. Vendéglősök, kocsmárosok A földesúri haszonvételek között az egyik legfontosabb a kocsmák haszna. A dél-nyugat somogyi területeken jó minőségű uradalmi borokat termeltek, de a parasztoké is jobb volt a megyei átlagnál. A pálinkaeladás is jelentős hasznot hozott. Ebben a körzetben söreladásról nemigen esett szó. A csurgói uradalomhoz a következő kocsmák tartoztak 1773-ban: csurgói, alsoki, szentai, udvarhelyi, vízvári, bélavári, zsitfai, agarévi, háromfai, taranyi, szentkirályi, nagymartom, gyékényesi, szentmiklósi, Légrádon három is és a kakonyai pusztán egy. 56 A kocsmaházak s a hozzájuk tartozó gazdasági épületek az 1760-as években nagyjából a módosabb jobbágyházak színvonalán álltak, főként abban különböztek, hogy jól alá voltak pincézve, és nem egy, de két vagy több szobájuk volt. 1768-ban Taranyban, ahol eddig nem volt, még fából emeltettek egy molnárral kocsmaházat. A beosztása a következő volt: két szoba, mindegyiknek egy benyílója s a szobák között egy „kőből rakott konyha" és hátul két kamara.

57 A csurgói központ közelében lévő alsoki kocsma 1767-ben fatalpas, sövényre sározott és vakolt falú, nád fedésű lakóépület volt két szobával. Csurgón ezidőben még egy rangosabb vendéglő állt rendelkezésre három téglapincével, két részben az uradalom bora, egyben a fogadósé, mintegy 347 akónyi. Hat szoba, egy kéményes konyha, négy kamara, lóistálló, kapu alatti kis szekérszín és mellette egy kis veteményeskert mind a haszonvétel tárgyát képezték. A padláson a földesúr gabonáját tárolták, de csak zsúppal fedték az épületegyüttest. 1770ből fennmaradt egy másik vendégfogadó átépítési rajza, amely nem lehetett azonos az előbbivel, mert ennek egy kamrája volt. Az épület L-alakban szegélyezte a telket, hat szoba, kéményes konyha, a konyha előtt padlásfeljáró, az épület végében pincelejáró, belül gang húzódott végig és színek kerültek a szélekre.

58 A nagyobb forgalomtól távol lévő helyeken a kocsmárosok esetenként a mészárszéket, pálinkaégetést, bármi, pl. például kukorica, deszka, stb. árulását is vállalták. Csak az uradalom borait árulhatták, akónként 10 dénár kocsmapénzt kaptak. A kocsmához tartozó szántót, kaszálót, istállót használhatták, tehenet tarthattak. A kocsmáros cselédei vagy a vendégei, „ borivói"okozta kárt is a bérlő nyakába varrták. A kocsmárosok haszonvételeihez tartozott az is, hogy a vendégeket étellel, itallal jól tartsák, s a szobák, és egyáltalán a környezet tisztaságára ügyeljenek. Erre vonatkozóan a csurgói szerződések közül csak 1819-ben találtam határozott utasítást: „hogypedig az utazó vendégek a vendégfogadóiul el ne idegenedjenek, a vendégeket jó szívvel fogadni, megbecsülni, kívánságok, s szájok íze szerint tractálni, és éjszakánként nekik tiszta ággyal szolgálni. '

m Sűrűn összeírták az uradalmi kocsmákban tárolt bor, pálinka, bor- és gyümölcsecet mennyiségét az ún. borkönyvekben. A legtöbb borkönyvben azt is 134