Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Knézy Judit: Csurgó egykori mezőváros népcsoportjai és a Festetics uradalom

számontartották, hogy honnan származó borokat tároltak, így pl. a taranyi vendéglős csurgói, légrádi, hahóti, szentkirályi és keszthelyi borokat. A csurgói, bükkösdi, nagymartom szentkirályi jobbágyok az uradalomtól ínségükben kölcsönkért búza visszaadása helyett több ízben borral fizettek.

60 2. Pálinkafőzők, vagy égetők A pálinkaégetésre szerződők között szép számmal találhatunk zsidókat, de jobbágyokat is. A zsidók elsősorban gabonát használtak fel, de törkölyt is, a jobbágyok szilvát vagy törkölyt. Nagyon részletes a csurgói Nathan Lebl zsidóval a pálinkás házra és boltra kötött 1762. július 26-án kelt szerződés évi 50 forint árendáért, melyben kikötötték, hogy az uradalom minden 5 köbölnyi gabonájából egy akót köteles égetni, az ár egyharmada az uradalomé a gabonáért, egyharmadán sörélesztőt kell vennie, s csak egyharmada az ő haszna. A csurgói szerződések egyike mutat rá arra, hogy ezen a birtokon csak a 19- század közepén kezdtek el burgonyából szeszt égetni, az 1837-ben kelt megállapodás szerint burgonyát kellett termelnie a kereskedőknek, de az mégis gabonát vetett.

61 3. Hamuzsírégetők Ezek a mesterek általában zsidók voltak. Salamon Ábrahám és Mehl János a bocskádi erdőben 1770-ben felújított hamuzsírégetőt vették bérbe. Az eszközök nagy részét az uradalom adta, a faedényeket a bérlő az uradalom fájából készíthette el. A tisztek kijelölték azokat az égetésre alkalmas szilfás helyeket, ahonnan kitermelhették a fát, egészen a talajnál, hogy a hely teljesen kitisztítható legyen. Csak hullott fát használhattak fel a tüzeléshez. Egy év alatt a két fent jelzett bérlő legkevesebb nettó 8000 mázsa hamuzsírt kellett, hogy átadjon a földesúrnak a csurgói központba szállítva. A beruházásokhoz 300 forintot kölcsönöztek a hamuzsírégetésre, napszámosok alkalmazására, megfelelő tárolásra, 30 ft-ot faedények elkészíttetésére. Megengedték a pálinka árulását is. De 1773-ban már mással, Matthias Krieg-gel szerződtek e haszonvételre, teljesen más feltételekkel.

62 4. Svajcerek, ,fejőgulyasok" A szokásostól eltérő, komoly szakértelmet kívánó feladatok közé kell sorolni a tejelő tehenészeteket, „Swajzereiek"-t vezető szakemberekét. Csurgón már 1740ben is dolgozott német nyelvű svajceros egy éves szerződéssel. Később inkább hosszabb időre fogadtak meg nagyobbrészt külföldről behívott embereket, mert a nagy uradalmak tehenészeteiben már történt kisebb fajtaváltás. A csurgói birtoktest területén úgy tűnik az 1770-es években kezdtek komolyabb gondot fordítani a csurgói és a szentmiklósi tejgazdaság működtetésére. Az állatállomány még a hagyományos hazai ,Jehér", azaz szürke magyar marhákból állt, s a nagybirtokokra jellemző bivalyokból, de már Szentmiklóson „saját szükségletre" tartottak 4 svájci 135