Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban

Rózsa György szerint „A háttér vedutáinál a helyszínnel nem ismerős festő kevés kivétellel Hieronymus Ortelius krónikájának Hans Sibmacher készítette rézkarcait használta fel mintául ". uo Mint láthatjuk, a képek mint­egy fele (a 2., 3., 5., 7., 8., 9. számú festmény) mutat - esetenként csak részleteiben - egyezést Siebmacher metszeteivel. Az általam ismert met­szetanyag 111 nem adott további támpontot a festmények előképeinek meg­határozásához, jóllehet a 12. számú kivételével a veduták többé-kevésbé hűnek mondhatók. A festmények bemutatásakor kiderült, hogy Georg Friedrich von Hohenlohe tényleges jelenléte hitelesen csak a 4., 7., 10., 11. és 12. képen ábrázoltak esetében bizonyítható. Felmerül az a lehetőség, hogy a ciklus a tizenötéves háború legfontosabb várostromait kívánta meg­örökíteni, függetlenül attól, hogy ezekben Hohenlohe részt vett-e, vagy sem. Szembeszökő ugyanakkor, amennyiben ezt a feltételezést fogadjuk el, hogy nem szerepelnek a weikersheimi ábrázolásnál már abban a korban is jelen­tősebbnek tartott események, mint Pápa 1597 és Győr 1598-as visszafogla­lása stb. Nem lehetetlen ugyanakkor, hogy Hohenlohe már 1594-ben - a császár felhívást követve - megjelent a hazai hadszíntérten, de ekkor még komolyabb parancsnoki beosztás nélkül, s ezért nem szerepel a források­ban. Feltűnő, hogy a korszak eseményeit taglaló összefoglaló művekben, 112 illetve az aktuális eseményeket ismertető aprónyomtatványokban (ezekből 193 darabot állt módomban átnézni) Hohenlohe mindössze néhányban sze­repel. Ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy az általa vezetett vértes lovasságnak a közvetlen várostromban jellegénél fogva kevés feladata volt. Még szembeszökőbb ez annak ismeretében, hogy az említett források mi­lyen részletességgel szólnak az eseményekről, nem feledkezve meg az idő­járásról és a természeti jelenségekről sem, felsorolják szám szerint a rajta­ütések alkalmával zsákmányolt tevéket, lovakat, nem beszélve az elfogott török szüzekről, megkapó részletességgel ecsetelve azok bájait: „Anno 1594 ...am 19. tag des Jeners / haben deß Herrn Braunen kriegsleutvon Comorna / deß Beegen von Copan Tochter / ein schone und von geberden holdselig Jungfraw... auffgefangen " 113 , felemlítvén azt is, hogy a portyázok csak az ifjú hölgyet vitték magukkal, az erényét óvó öregasszonyt nagylelkűen sza­badon engedték. 114 A források szerencsés módon felismerhetően, de a korabeli gyakor­latnak megfelelően a legkülönbözőbb formában adják meg Hohenlohe nevét. (Az említetteken túl: Holach, Hollach 115 , Hoenlohe, Hohenloe, 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom