Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.
Fatuska János: A 15 éves háború csatáinak ábrázolásai a weikersheimi Hohenlohe kastélyban
Hochenloch 116 stb.) A magyar források többnyire Holácziusnak, Holáknak nevezik. „... gróf fon Holak és gróf fon Túron uramék is itt lesznek... "- írja Bethlen Gábor 1619. november 6-án kelt levelében. 117 Voltak, akik rosszabbul jártak, így Ferrando Zamaria Specie de Casa, kit boldog emlékű Mohi Antal győri plébános, kanonok még 1913-ban is lesamarjainándorozott. 118 Hohenlohe rendes járandóságán felül több ízben is részesült uralkodói adományban. A cseh korona jövedelmeinek terhére 1611. május 5-én a császár 24.000 forintot rendelt neki kifizetni, ugyanakkor elmaradt illetménye már 25.433 forint volt. 1606-ban Rudolf császár 10.000 birodalmi tallérral jutalmazta, melyet a Reichsfennigmesternek kellett volna kifizetnie, erre azonban soha nem került sor. 1611. június 27-én legközelebb a cseh koronára visszaszálló birtokokból helyeztek kilátásba számára birtokadományt, mely azonban hasonlóképpen csak puszta ígéret maradt. 119 Mindezek fényében biztosra vehetjük, hogy Hohenlohét nem a haszonszerzés, hanem elsősorban az igaz ügy szolgálata motiválta korántsem veszélytelen vállalkozásaiban. A kor szelleme, a hitetlenek elleni küzdelem föltehetően nagy szerepet játszott elhatározásában. A pogányság ellen harcba hívó korabeli irodalomból a mélyen hívő evangélikus Hohenlohe minden bizonnyal ismerte Luther Márton először 1529-ben megjelent „tábori prédikáció"^ át, mely az Ószövetség Dániel könyvének aktualizálásával hív küzdelembe a kereszténységet fenyegető oszmán terjeszkedés ellen. 120 E viselkedésnek egyenes folyománya volt a saját tetteit és a család nagyságát megörökítő ciklus elkészíttetése. A kor jellemzője, hogy a történelemben első ízben viszonylag széles közönség értesülhetett írásban és képben az aktuális eseményekről. Ennek fontosságát még a Hohenlohenél jóval szerényebb társadalmi állású személyek is felismerték. Gablman Miklós német protestáns 1585-től tartózkodott hazánkban, s a háború megindulásáig a csepregi iskola rektora volt. A háború első éveiben szemtanúként vett részt, idővel az udvar által díjazott történetíróvá küzdötte föl magát. Beszámolói kritikus hangvételüek, de nem részrehajlók. A császári hadvezetés tehetetlenségét látva 1595. március 11-én pártfogóján, Pezzen titkos tanácsoson keresztül a császárhoz fordult, s nem csekély önbizalommal - hiába, ha valaki nem csak német, de még pedagógus is, - egy-két zászlóaljnyi gyalogos vezetését kéri, hogy a helyes hadvezetést bemutathassa. Kérése teljesítése esetén, biztos lévén a sikerben, egy jó festőt is alkalmazni kíván, ki tetteit megörökíti. „Ihr May... mir als ein Kayserlich bestelter Haubtman 112
