Borhy László szerk.: Acta Arheologica Brigetionensia. A római kori falfestészet Pannóniában. Komárom, 1998.
A konferencia előadói és résztvevői - 2. Brigetio falfestészete - Harsányi Eszter–Kurovszky Zsófia (Budapest): Beszámoló a Komárom/Szőny-Várástéren feltárt mennyezetfestmény restaurálásáról
BESZÁMOLÓ A KOMÁROM/SZŐNY-VÁSÁRTÉREN FELTÁRT MENNYEZETFESTMÉNY RESTAURÁLÁSÁRÓL etil-kovasav-észterrel (Wacker Steinfestiger OH-val) végezzük. Az érintkező törésfelületek tisztítása után a ragasztás metil-akrilát és etil-metakrilát kopolimer (Paraloid B 72) acetonos oldatával történik. A ragasztás pontossága és az elmozdulás elkerülése érdekében a dróttal összeszorított töredékeket száradásig homokágyban helyezzük el. Az összeállított felületeket konvex alakzatú részekre bontjuk, hogy a töredékek összeragasztása után a később esetleg előkerülő darabok beillesztése lehetséges maradjon. Méretük megválasztásakor figyelembe vesszük, hogy az összeragasztott táblák tömege még könnyen mozgatható legyen, hiszen a kompozíciót folyamatosan bővítjük. A hátoldal statikai megerősítését követően az előoldalon csak azokat az apró hiányokat tömítjük ki, (5. kép) amelyek helyére az eredeti töredék előkerülése már kizárt. Az esztétikai kiegészítésnél nem beilleszkedő, pontozott technikájú akvarell retust alkalmazunk, így az eredeti felületek közelről elkülönülnek a kiegészítésektől, míg távolról a kompozíciós egység megmarad (6. kép). A helyiség építészeti tulajdonságaival kapcsolatos észrevételek A falképtöredékek restaurálása közben a 2. századi helyiség építészeti sajátosságaira vonatkozó olyan értékes ismeretekhez jutottunk, amelyek ugyan nem tartoznak szigorúan a restaurálás gyakorlati tevékenységéhez, de mégis szorosan kötődnek hozzá, hiszen a töredékek folyamatos tanulmányozása vezetett felismerésükhöz. A lovas-kompozíciót alkotó töredékek felületi ívességéből, valamint az alaprajz ismeretéből következett, hogy a falfestmény nem oldalfalat, hanem mennyezetet díszített. Az ívmagasság mérésének eredménye szerint a helyiséget dongaboltozat fedte, amelynek tengelye a kompozíció főtengelyével megegyező irányú. A boltozat tájolásához nélkülözhetetlen volt a falkép töredékek kiemelésénél alkalmazott rendszer dokumentálása. A pantográfos rétegrajzok, a fényképek és a töredékek számozása segítségével utólag is követni tudjuk, hogy a darabok a szelvény melyik részéről, milyen mélységből kerültek elő. Az egyes töredékcsoportokból kiemelt töredékek, miután helyükre kerültek a kompozícióban, koncentráltan jelentkeznek egy-egy területen (3. kép). Az ásatási szelvényben és az összeállított kompozícióban a töredékcsoportok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése megközelítőleg egyező. Ennek magyarázata, hogy a beszakadt mennyezet töredékeinek zöme - néhány elgurult kivételtől eltekintve - eredeti helye alatt, vagy annak közelében feküdt az omladékban. Ily módon sikerült betájolnunk a dongaboltozatot, amely kelet-nyugati irányban húzódott. A nő és a ló feje a nyugati oldalon helyezkedett el, a nő dél, a ló észak felé tekintett (7. kép). Az oldalfalak díszítései közül például a dionysikus pálca motívum (thyrsos), amely valószínűleg ablakmélyedést díszített, úgy tűnik, a szoba keleti oldalfaláról származik (8. kép). Ez a régészeti feltárások eredménye szerint az épület egyik külső fala, tehát lehetett rajta ablak. A feltárt tárgyi leletek állagmegóvása során a restaurátor olyan ismeretekhez is juthat, amelyek az archaeológiai kutatásokat kiegészíthetik, a régészeti eredmények pedig jelentős mértékben segíthetik a restaurátori munkát, örömünkre szolgál, hogy ebben az esetben az együttműködés megvalósul, hiszen e hosszadalmas munka még éveket fog igénybe venni. 60 60 A restaurátori munkában részt vettek még: Fodor Edina és Makoldi Gizella. Külön köszönetet mondunk a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetének, valamint az ELTE Régészettudományi Intézetének, ahol a restaurálási munkák folytak. ACTA • ARCHAELOÜICA • BRIGETIONENSIA 109
