Borhy László – Számadó Emese szerk.: Acta Archaeologica Brigetionensia 2. Római kori csontfaragványok és modern hamisítványok (Komárom 2001)
Pásztókai-Szeőke Judit: A Brigetióban, Komárom/Szőny-Vásártér lelőhelyen 1992-1999 között feltárt faragott csonttárgyak katalógusa (Kat. 1-53.)
Római kori párhuzamát nem ismerem: mind a narthecia (unguentum, azaz kenőcs tárolására szolgáló tégelyek) 10 , mind a fritilli (kockázó poharak)" és atramentaria (tintatartók) csontból készült példányai több szempontból is különböznek ettől a tégelytől: 1. vastagabb falúak; 2. felfelé vagy összeszűkülnek vagy az átmérőjük változatlan marad, de soha nem szélesednek ki; 3. átmérőjük fele vagy kétharmada a tárgyalt töredék alapján kiszerkeszthető tégelyének. Római kori méretbeli párhuzamként egyetlen gorsiumi, Kr.u. IV. századra datálható töredéket említhetünk 12 , azonban az ebből kiszerkeszthető tégely is vastagabb falú és felfelé szűkülő típust képvisel. Keltezés: A csonttégely felszíni bontásból származik, újkori kerámiával, üveggel együtt került elő. Nem római kori, valószínűleg újkori. Kanalak 4. Kanál (ligula) nyele (2. kép) Leltári szám: 995.FI3.009.4. Méret: legn.h.: 72 mm; legn. sz.: 11 mm. Leírás: Csontból készült, párhuzamos és egymást keresztező vonalakkal díszített kanálnyél, a fej letörött. Az ókori szerzők két latin elnevezéssel éltek a kanalak megnevezésére: cochlear és ligula. Mindkettő evőeszközként használt kanalat jelölt, azonban az előbbi kifejezés a kisebb méretű kanalakra vonatkozott, amelyek általában a fejnél többszörösen hosszabb, vékony és kihegyesedő nyélben folytatódnak. Ligulára a fejhez viszonyítottan rövidebb nyél jellemző, amelynek vége azonban sohasem végződik hegyben". A ligula sokkal ritkábban előforduló lelet, mint a cochlear 14 , bár Brigetióban csontból készült példányai valamivel gyakoribbak, mint másutt". A katalógusban szereplő nyél feltehetőleg ligulához tartozott. A csontból készített ligulák között sem a nyél formájának, sem díszítésének párhuzamát nem találtam. A fémből készült ligulákkal összehasonlítva kiderült, hogy a brigetiói kanálnyelet faragó személy formai előképül nem a csontból készült ligulákat használta, hanem az egykorú bronzból és nemesfémből készülteket: nyelének vége egy augsti bronz kanál pata-végződésére 16 emlékeztet, tagolása egy helpstoni kanál nyelére 1 ', a nyél és a fej illeszkedési pontja fölé emelkedő kis taraj pedig a fémből készült liguláknáP (az általam ismert csontból készült liguláknál ez egyáltalán nem) található meg 19 . 10 Bíró 2000:91-2. "Bíró 2000:93-4. ,: Bíró 1987R49, fig. 27.236. "A római kanáltípusok antik megnevezéseire és a régészeti leletanyagból származó példák osztályozására vonatkozóan ld. Tóth 1991 és Bíró 2000:99-100 korábbi irodalommal. 14 Riha— Stern 1982:10-5 ligula és 273 cochlearia; Deschler-Erb 1998:133-5 —egyetlen csontból készült ligula sem ismert. "Bíró 1994:45, Nr. 473; Bíró 1997:181, 27. és 29. kép. 16 Riha-Stern 1982:20, Abb. 9.1: a Kr.u. 2. század vége és 3. század közepe közé keltezhető. 1 ' Johns, Ch.: A Roman Silver Spoon from Helpston, Cambridgeshire. Britannia 13 (1982) 309-310: a Kr.u. III. századra keltezhető példány. ,8 Riha-Stern 1982:33, Abb. 14.2-4. 'Jellemző ez a magatartási forma a római csontfaragókra: ugyanazokat a formákat, használati tárgyakat készítik el csontból, amelyek forgalomban voltak fából, üvegből, gagárból, fémből is, így elégítve ki az olcsóbb, és sorozatban előállítható használati eszközök iránti vásárlói igényt. Ld. Bíró 1995:49; uő. 2000:28.
