Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez

TISZAVILÁG V. állandó áradásainak. Nem véletlen az sem, hogy a község lakói ma is „Mentetlen"-nek nevezik a határ Tisza melléki részét. A trágyázás ebben a korban ismeretlen, hiszen községünk lakói még 1770-ben a kilenc kérdőpontra adott válaszukban is ezt vallják: „földeink trágyázás nélkül gabonáinkat megtermik." A trágyázás nélküli rablógazdálkodás miatt a gazda földjét két, legfeljebb három esztendeig használhatta, mert ezután már legfeljebb csak legeltetésre alkalmas gazt termett. A szabadfoglalás időszakában a falu határa senki és semmi által nem szabályozott. Mint már emiitettem, nincs nyomás, a parlag és az éppen termő földek tarka összevisszaságban helyezkedtek el a falu határában. Ezek a földek általában kis területüek és közel esnek a településhez. Ezt bizonyítja az is, hogy a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése előtt a településhez legközelebbi részén voltak a legapróbb parcellák. Művelhető föld hiányában községünkben a gazdálkodás formája nem lehetett sokáig a szabadfoglalás. A népesség gyarapodása miatt a gazdálkodás új szisztémáját kellett kialakítani. Mielőtt ennek a tárgyalására rátérnénk, más kérdésekkel is foglalkoznunk kell. 2. A földesúr és a jobbágyok viszonya az egyéni birtoklási fonna kialakulásáig Rá kell világítanunk arra, hogy általában milyen kapcsolatban volt egykor a hódoltsági terület jobbágysága a földesurával, és hogy a speciális körülmények milyen jogi helyzetet teremtettek a terület jobbágyai, jobbágyközségei számára. A volt hódoltsági terület jobbágya „általában nagy szabadsághoz szokott. Ezt a hullámzó népelemet a munkaerőre nagyon is rászoruló földesúr mindenképpen igyekszik magához kapcsolni, legtöbbször méltányos szerződések kötésével." A volt hódoltsági rész hazánk területének nagy arányát képezi, így „az ország parasztlakosságának egy jelentős része a régi királysági terület jobbágyságnál kedvezőbb helyzetben él."

4

u Cibakháza község lakossága is viszonylag kedvező jogi helyzetben volt a község újjátelepítésétől a Mária Terézia féle úrbérrendezésig.

4

1 Földesura a Pest megyei Földváry család volt. Ennek a családnak kiterjedt birtokai voltak I levesben Hevesvezekény, Szűcsi, hasznos stb. községek

4

2; Külső-Szolnokban Gyüger, Sárszeg puszták és Cibakháza község. A legnagyobb birtokaik azonban Pest megyében voltak, és ott volt a család állandó tartózkodási helye is, Dunavecsén. A Földváry család általában árendába adta birtokait. Ez abból is adódhatott, hogy nagyon sokhelyütt, egymástól nagy távolságra, szétszórva feküdtek a földjeik. Ezeken a birtokokon, főleg ami a Külső-Szolnok megyeieket illeti, nagyon nehéz volt majorsági gazdálkodást folytatni, legfőképpen a földek terméketlensége miatt, de befolyásolta ezt az értékesítési lehetőségek hiánya is. Sokkal biztosabbnak látta a család, ha birtokait árendába adja, hiszen ezzel a jövedelme évenként biztosítva volt, függetlenül a bizonytalan terméseredményektől. A család így bérbe adta a cibakházi határban fekvő birtokát és a kezében lévő környező pusztákat is a cibakházi lakosoknak. Erről tudósít bennünket — igaz csak részben — az 1725-ös dicalis összeírás, amely szerint „Gyüger pusztát szokták árendálni a lakosok."

4

3 Fennél részletesebb felvilágosítást ad azonban a jobbágyok kilenc kérdőpontra adott válasza: „Mioltátul fogva Helységünket lakjuk, kivévén a föllyebb említett kevés ideig tartó urbáriumot, mindeddig eztet mindennemű beneficiumjaival együtt s némely Pusztáival árendába bírtuk = s bírjuk. Árendások lévén azért semmi robot tételt nem vettünk, hanem készpénzt esztendőként 4000 Rhenes Forintokat Sárszögh s Gyiger pusztákkal s azokon levő kocsmáktul, Tiszán való traectusból, Helységben lévő kocsmáiul s mindenfele beneficiumokból."

4

4 39 LUKÁCS Zsófia 1937: A szerződéses jobbágyok helyzete hazánkban a XVI11. sz. folyamán a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig, Budapest, 11. o. 40 LUKÁCS Zsófia: i. m. 41 Ezt a helyzetet csak néhány éves úrbéres időszak szakította meg, erre később térünk ki. 42 BOROVSZKY Samu: i. m. 45, 46, 76-77. o. 43 EAL. Adóösszeírások 1725 Ksz. 566. 59