Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez

ÉRTEKEZÉSEK 9. táblázat Heves megye és Cibakháza főbb adatai az úrbérrendezés előtt és után A helység neve A telkes jobbágyok száma A házas zsellérek száma A házatlan zsellérek száma Egész telek száma A helység neve a rendezés A helység neve előtt után előtt után előtt után Cibakháza 74 78 9 7 9 7 27,125 Tiszai járás 3659 3165 1225 1755 424 354 2023 Heves-Külső-Szolnok 8947 7859 3020 4273 747 723 5024,2 a belső telek nagysága mérőben a szántó nagysága holdban a rét nagysága kaszásban belső telek, vagy rét pótlása kh. szőlő nagysága kapásban a rendezés előtt után előtt után előtt után 350,12 277 22,25 7,5 700 1216,75 63 26 350,12 277 5415,9 2800,2 32715,2 46949,6 13176,3 12917,3 4860,1 6497 15235,2 10021,6 115094,6 139151 29841,3 36266 12577,5 3246 zösen használt rétet, pedig az urbáriumba bejegyezték az egy telekre jutó rét mennyiségét. Ez azért történhetett így, mert kevés kaszálható rét volt a község határában, épp ezért engedte meg még az urbárium is, hogy a földesúrtól a lakosok továbbra is béreljék Sárszeg és Gyüger pusztákat. Az úrbéri tabella szerint Cibakháza község szolgáltatásainak összegzése a következő: marhás robot 1410,5 nap, kézirobot 3031 nap, ezen kívül 54 és 1/4 kappant, 54 és 1/4 csirkét és 325 és 1/2 tojást kellett a lakosoknak beszolgáltatni. 83 forint árendát kellett fizetni, fejenként egy forintot. Ez a szám azért alakult így, mivel a házatlan zsellérek és a két nyolcadtelkes nem fizettek. Az úrbéri tabella adatainak vizsgálata után nézzük meg, milyen érdekességekkel szolgálnak a nyomtatott urbárium bejegyzései és a tabella utáni megjegyzések. A jobbágyoknak az urbárium szerint Szent Mihály naptól Szent György napig lehetett bort mérni, mivel szőlővel rendelkeztek. A vaj adásától a következőképpen mentesítette a község lakosságát az urbárium: „Mivel ezen helységnek a legelőnek fogyatkozása miatt a tehenek valósággal nem tarthatnának, azért az jobbágyok az vajnak meg adássátói mentek lesznek." Ezzel kapcsolatban azonban az összeírok megjegyzik, hogy „a legelő azáltal szükül meg, hogy a heti piacra idehajtott marhák legelik azt." Szerintük a mérnöki felmérés is azt bizonyította, hogy a legelő elegendő lenne a lakosság marhái számára. A megjegyzés szerint a legelő mennyisége azáltal elegendő, hogy a lakosok két pusztát bérelnek a földesúrtól (Sárszeg, Gyüger) és ez a két puszta továbbra is a kezükön marad a földesúr beleegyezése értelmében, a szokott árenda fizetése mellett. Az összeírok megállapítása szerint „a plébánosnak 28, az iskolamesternek 12 marhája mehet a közlegelőre". Az engedélyezett állatok száma statisztikai szempontból azért érdekes, mert következtetni lehet belőle a jobbágyok állatainak számára, amire az úrbérrendezés során létrejött egyéb iratokban semmi közvetlen adat nem található. Az úrbérrendezést végző megyei 72