Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez

••dett a falu lakosságára. Az 1746-os dicalis összeírás megjegyzi, hogy a lakosok „az állan­dó katonai fuvarozást nehezen bírják" 8 4. A szá­zad közepén a cibakházi lakosok a következő panaszos levelet intézték a földesúrhoz: „Már a negyedik esztendeje múlik el, hogy az N. Contractionalista Milicia Helységünkben va­gyon, kiket is azutátul fogvást, mind a négy esztendőben kenyérportiókkal, gyertyákkal, ágyakkal úgy edényekkel tsak magunknak tar­tani kölletett, holott öt holnapot az ló-portióban is minden esztendőben helységünk nagy kár­jával adminisztráltattunk. Az fának ölét Szol­nokban Hadnagy Ur részére negyed fél esz­tendőre 132 öl fát számlálván ölét a fr két kr. 57 in summa fáért 388-53 krokat fizetnünk kölle­tett, holott nékünk csak egy forintba accep­táltatik. Mi búzának kilaját a ft. egy kr. 18 vet­tük, hol ott egy kila buzábul több kenyeret 60 funtnál nem süthettünk, mely regulámentum szerint egy forintban szokott acceptálódni, az kenyérhez való só, fütöde perditában vagyon tsak az szalmafütő meg ért 100 forintokat, az kenyérsütő asszonyoknak pedig holnaponként f. 4 krokat fizetünk, azon kívül szabadságban tartjuk, így könnyen az kenyéren 200 Rnes forintunk de perdita vagyon, mert az őrlést tenni kenyérnek mind a száraz malomban magunk lakossainak kölletik. 24 istállókat az házaknál N. contractionális milicia részére magunk költségén tsináltattunk, sing. stabulum a fi. 10. teszen is summa 240 Rnes forintokat. Az edények belekerültek 30 Rh. forintokba melyeket jóllehet eddig az T. N. vármegyén sürgettünk mind az által semmi sékelit nem láthattunk." 8 3 Egy jobbágy pedig azért keser­gett a földesúrnak, hogy háza „Inquartelizált németek által föl töretett." 8 6 Az idézett panaszokból láthatjuk, hogy az állami kizsákmányolás azon formája volt a legsúlyosabb községünkben, amely a hadsereg eltartásából adódott. A példák ugyan az urbá­rium bevezetése előtti időszakból valók, de biz­tosra vehetjük, hogy az állami kizsákmányolás az urbárium időszakában sem enyhült. A cibak­házi jobbágyságot tehát kétfelől szorongatták, egyrészt az állam, másrészt a földesúr. Ez or­szágos szinten is így volt, éppen ebből adódott az udvar azon szándéka, hogy országos úrbér­rendezést hajt végre. A Földváry család azonban hamarosan fel­hagyott Cibakházán a majorkodással és a köz­ség úrbéres állapotát felszámolva újból „az régi mód szerint" árendára lépett a község lakosai­val. Az abszentista földesúrnak valószínűleg nem volt kifizetődő a majorkodás a növény­termesztéshez szűkös adottságú talajú község­ben, ahol az értékesítési lehetőségek sem voltak kielégítőek. Mint már említettük, a szerződés megújítása 1768-ban történt, mely szerint a község minden jövedelmét, pusztáival együtt a Földváry család bérbeadta a lakosoknak 4000 forintért hatéves időtartamra. A bérleti szerző­dés megkötésének időpontja (1768) nem lényegtelen, hiszen ekkor már az országban javában folyt a Mária Terézia által irányított egységes úrbérrendezés. Ebből arra következ­tethetünk, hogy a földesúr végképp lemondott arról a szándékáról, hogy majorsági üzemet tartson fenn a község határában, és hogy urbá­rium szerint kezelje a falu lakosságát. Ez pedig a Mária Terézia féle úrbérrendezés végrehaj­tása szempontjából nem elhanyagolható ténye­ző. Itt jutottunk el a tárgyalt korszak egyik leg­fontosabb eseményéhez, az említett úrbérren­dezéshez. 84 EÁL Adóösszeírás 1746 Ksz. 598. 85 VARGA János: i. m. 62-63. o. A PMKL Földváry- család levéltára. A cibakháziak a Földváry családhoz. Cibakháza 1755. 86 VARGA János: i. m. 66-67. o. A PMKL Földváry család levéltára. A cibakháziak a Földváry családhoz. Cibakháza 1755.

Next

/
Oldalképek
Tartalom