Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 5. (Tiszaföldvár, 2011)

ÉRTEKEZÉSEK - Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község XVIII. századi történetéhez

TISZAVILÁCi V. V. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés végrehajtása és jelentősége Mielőtt az úrbérrendezés helyi viszonyainak tárgyalásába fognánk, meg kell néznünk, mi volt az oka annak, hogy az uralkodó országos szintű úrbérrendezést hajtott végre/

7 Hazánkban a XVIII. század folyamán mind a földesúr, mind az állam rohamosan növekvő igényekkel lépett fel a parasztsággal szemben. „A jobbágyokra nehezedő földesúri (úrbéri) terhek növekedését a földesuraknak az árutermelésre való fokozódó áttérése és a majorsági gazdálkodásnak ezzel együtt járó növelése idézte elő, az állami adó emelését pedig az egyre költségesebb államigazgatás, főként az akkor kiépülő állandó hadszervezet fenntartása tette szükségessé."

8

8 Minthogy egyetlen jelentős osztály, amely az államnak adózott, ez a jobbágyság volt, így az állam érdeke ezen a ponton összeütközésbe került a földesúri osztály érdekeivel. Annak érdekében, hogy a jobbágyság minél adóképesebb legyen az állam felé, a bécsi udvar már a XVIII. század '20-as éveiben kezdte kialakítani az ún. jobbágyvédő politikáját. A jobbágyok szolgáltatásait a XVI11. században semmiféle országos rendelkezés nem szabályozta. A jobbágyok állami és földesúri terheinek alapja ugyanis a jobbágytelek volt, ennek nagysága pedig vidékenként változott. Ahhoz, hogy a földesúri kizsákmányolás kiáltó szélsőségeit megszüntessék, egységes telekrendszerre és ezáltal egységes szolgáltatások kialakítására volt szükség. Éppen ezért az „úrbéri viszonyok országos rendezésének gondolata már az 1728/29. évi országgyűlésen felvetődött."

89 Ekkor a kérdés rendezése a rendek ellenállása miatt elmaradt. Mária Terézia uralkodása alatt ismét felvetődött a paraszti terhek egységes szabályozásának gondolata. A bécsi udvar a háború és a vereségek — az örökösödési és a hétéves háború — hatására gazdaságilag nehéz helyzetbe került. A gazdasági helyzet stabilizálásának egyik módját az uralkodó abban látta, hogy a birodalom terheinek az eddiginél nagyobb hányadát hárítsa át Magyarországra. Az 1764-65-ös országgyűlésen kérte a rendektől az adó felemelését. Ezt a rendek némi huzavona után meg is szavazták. A megszavazott magasabb adó pedig a parasztságot terhelte. Mária Terézia ezt nagyon jól tudta, így az országgyűlésen, a többször hangoztatott mondás értelmében járt el: „Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk."'"

1 Javaslatot tett a parasztok földesúri terheinek egységes szabályozására. Az országgyűlés a javaslatot elutasította. A királynő ezek után hozzálátott terveinek közigazgatási úton történő megvalósításához. Az úrbérrendezés tervének keresztülvitelét sürgették és elősegítették a Dunántúl nagy részén 1765/66-ban kirobbant parasztmozgalmak. A királynő egyre inkább betekintést nyert a felmerülő jobbágypanaszokba. A panaszokkal a királynőhöz forduló községek az uralkodó tisztviselőitől urbáriumot kaptak. 1766. december 29-én pedig a királynő azokban a dunántúli megyékben, ahol a parasztmozgalmak kitörtek, egységes urbárium bevezetését rendelte el. Ez az időpont jelenti tulajdonképpen a fordulópontot az úrbérrendezés menetében, ugyanis ettől kezdve indulnak meg más megyék területén is az úrbérrendezési munkák. Heves és Külső-Szolnok megye területén Mária Terézia úrbérrendezését 1770/7l-ben hajtották végre. Az úrbérrendezés nagy általánosságban a következőképpen zajlott le. A megyéhez kiküldött királyi biztos megyegyűlést hívatott össze, itt bejelentette, hogy az úrbérrendezést a lehető leggyorsabban végre kell hajtani. A rendezés első lépése a megye úrbéres népességének összeírása volt. Ugyanekkor összeírták az úrbéres népesség kezén lévő úrbéres és nem úrbéres jellegű földeket is. A jobbágyoknak feltett kilenc kérdőpont alapján megállapították, milyen volt az egyes helységek úrbéres népességének a helyzete a rendezést megelőzően. Érdeklődtek a helységek maleficiumai (hátrányai) és beneficiumai (előnyei) felől is. A válaszok tanulmányozása után 87 Az úrbérrendezéssel kapcsolatos általános problémákat a következő munkák alapján tárgyalom: 88 FELHŐ Ibolya: i. m. 200. o. 89 FELHŐ Ibolya: i. m. 200. o. 90 ACSADY Ignác 1944: A magyar jobbágyság története, Budapest, 384. o. 67