Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: Adalékok a nemesi családok történetéhez a török hódítás előtti Tiszazugban
ÉRTEKEZÉSE K Adalékok a nemesi családok történetéhez a török hódítás előtti Tiszazugban 1 Bagi Gábor Noble families in Tiszazug before Mohács — Although the most prominent landowner families before Mohács were the Vezsenyis and their successors, the Kinizsis in Tiszazug, several other noble families of lower and middle class can be found in this region. The Jenöis appeared in the middle of the 14th century who owned the northern parts of the region and had relatives in Nógrád. Probably the Kelecsényis came from that family who emerged in the second half of the 15 th century in the Jenöis' assets, and also played a significant role in the life of hundred Outer-Szolnok. They disappeared at the end of the century, and in later times the Jenöis sued mainly with the Wass family from Gyalu, who gave ealdormen and sub-prefects of the hundred for a century. The article highlights the Gercses from Inoka, who appeared as one-village owners of Tiszainoka in the beginning of the 14th centiuy, but even in the 1550s they were mentioned now as owners of several villages. Similarly the Csépaifamily from Csépa and the Pókaházi family from Pókaháza were also owners of one land. A XVI. századra jogaiban egységesülő, ám erőteljesen tagolt magyar nemesség kialakulása hosszú, több ágú folyamat volt, melynek kezdetei a feudális társadalom megszilárdulásához, Géza és Szent István korához köthetők. Ekkoriban zajlott a világi elit (maiores natu et dignitate, a születésre és méltóságra nézve nagyobbak) kialakulása. A születésre előkelőket a nemzetségi-törzsi arisztokrácia tagjai jelentették, a méltóságra nagyokat pedig István tisztviselői. Utóbbiak jelentős részét alkották a nyugatról érkezettek (lovagok), bár a két csoportot nem lehet mereven elkülöniteni. Az előkelők alatt helyezkedtek el a Szent István kori vitézek (minores, kisebbek), akik jó két évszázadig nem váltak el határozottan a közrendű szabadoktól. Ezért Szent László őket nem is sorolta a nemes (nobilis) fogalomkörbe. Az eltérések ellenére a nagybirtokosok és a katonáskodó elemek egyaránt az uralkodótól függtek, neki tartoztak szolgálattal. A helyzet a királyi vármegye és a korafeudális rendszer bomlásával, a XIII. századtól változott meg, amikor a klasszikus feudális társadalom két alapvető osztálya, a katonáskodó nemes, és a tőle függő, neki terményjáradékkal tartozó jobbágy kialakult. Az összetett társadalmi mozgások (egységesülés és differenciálódás) nyomán a különféle katonáskodó elemek szerencsés tagjaiból az 1220-as évektől mindinkább körvonalazódni kezdett az a középréteg, melyet már nemesnek tekintettek, ám jogilag és vagyonilag a világi előkelők alatt helyezkedett el. Ekkoriban a világi nagybirtokosok (akik a Szent István kori ősöktől eredő főúri nemzetségekből származtatták magukat) országos címeik alapján bárónak kezdték magukat nevezni, és belekezdtek váraik felépítésébe, amelyek köré később uradalmaikat szervezték. Igyekeztek minél több katonáskodó nemest szolgálatukba fogadni, familiárisukká tenni. Ezzel a hűbéri lánc hazai formája is kialakult, bár a nyugatinál egyszerűbb formában. A nemesség fejlődését elősegítette a tartományurak leverése, és a nagybirtokos osztály átrendeződése. Sok régi főúri nemzetség elveszítette birtokait, és újra megerősödött a királyi hatalom is. Ekkor kezdett körvonalazódni a királyi vármegye helyébe lépő nemesi megye, amely igazgatási szerepköre mellett a területén élő nemesek önkormányzati szervévé fejlődött. 1 Ez a tanulmány az OTKA 68902 számú Tiszazug Kutatás keretében készült. 94
