Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Bagi Gábor: Adalékok a nemesi családok történetéhez a török hódítás előtti Tiszazugban
TISZA VILÁG I V. Luxemburgi Zsigmond alatt a nagybirtokos réteg jelentősen megerősítette pozícióit, a királyi birtokok és várak zömének megszerzésével. Altalános megnevezésük a báró lett, melyen már nemcsak országos főtisztviselőket értettek, hanem a főúri családok tagjait is. Váruradalmaikat saját tisztviselőkkel igazgatták, magánhadseregeik átalakultak (bandériumok), mik jórészt familiárisaik köréből toborzódtak. A főúri családok kiválásával megszületett a köznemes, azaz közönséges nemesek fogalma, bár ez vagyonilag eleve differenciált volt. Egy vékony, nagyobb birtokú, több száz jobbággyal rendelkező rétegük közvetlenül a mágnások után következett, és a királyi udvarhoz igyekezett kapcsolódni. Az alattuk lévő megyei köznemesek 20-200 jobbággyal bírtak, és a nagybirtokosok várnagyait és tisztjeit adták. A 20 jobbágy alatti birtokú kisnemesek közül a megyék tisztikara, a bandériumok közkatonái, és a világi írástudók zöme (jegyzők, ügyvédek) került ki. A Hunyadiak és Jagellók alatt a török veszély miatt nőtt a nemesek katonai szolgálata, a főúri bandériumok ereje, egyben erősödött a familiaritás és az abból kialakuló szervitori rendszer. Ez az arisztokrácia és a köznemesség, de a köznemesek és a jobbágyok közti választóvonalat szilárdította tovább. E rövid és erősen elnagyolt áttekintést azért kell előre bocsátanunk, hogy a Tiszazug kapcsán említett főbb nemes famíliákat el tudjuk helyezni időszakonként az országos társadalmi rendszerben. A Tiszazug tájelnevezés alapvetően a XIX. századtól jelent meg, és a Tisza, valamint a Körös legalsó folyása által közrezárt területet értjük rajta. E pár száz négyzetkilométeres kis táj pontos határainak meghatározása igen nehéz, mivel nem teljesen ugyanazt értik rajta a különböző tudományágak (természeti földrajz, néprajz, hely-, igazgatás- és jogtörténet stb.), de még az egyes kutatók sem. Magam az alábbiakban elsődlegesen Tiszaföldvár, Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas, Csépa, Szelevény településeket, továbbá a Kunszentmártonhoz csatolt Gyügér, Kungyalu és Istvánháza külterületi helyeket és határukat értem rajta. Ugyanakkor látni fogjuk, hogy ez az elhatárolás témánk szempontjából is igencsak viszonylagos. 1. A Tiszazug régi nagybirtokos nemzetségei az Árpád-korban A Tiszazugot a honfoglaló magyarok 895/896 táján foglalhatták el, bár a pillanatnyilag ismert régészeti leletek, és a garamszentbenedeki apátság Ság birtokának 1075-ös leírása szerint csak ritkán szállták meg. Ennek talán nemcsak tájföldrajzi és vízrajzi okai voltak, mivel a krónikák mellett a XI. századi helynevek alapján — a déli részeken — szláv népességre is következtethetünk. E tekintetben elgondolkodtató, hogy Anonymus krónikája szerint Ond fia Ete a környező szlávokkal építtette fel a közeli Csongrád várát. 2 Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy bár a magát Ond fia Ététől származtató Bor-Kalán főúri nem a XIII. században a Tiszazuggal szomszédos Tisza- és Körös-túlparti területeken oklevelek alapján egyértelműen kimutatható, a tájegységünkön azonban (a Körösön túli Bökény kivételével 3) csak a XV. századtól. Külön figyelemre méltó, hogy amikor BorKalán nembeli Pósa fia II. Nána ispán 1266-ban (1276) a nyulakszigeti apácákra hagyta javait, azok közül egy sem volt kapcsolható a mai Tiszazughoz. 4 Ez a helyzet csak a XV. században változott meg, amikor a nem több családja is megjelent itt birtokosként, de nem nemzetségi öröklés, hanem egyértelműen vásárlás, vagy beházasodás révén. 2 Anonymus, 40. fejezet. 3 Bökénynél pontosan nem állapítható meg, hogy ekkor a Körös melyik oldalán feküdt, bár ma nem sorolható a Tiszazughoz. 4 GYÖRFFY György 1987. I. 892. 95
