Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Ferenczi György: A Hajnóczy József Gimnázium, Humán Szakközépiskola és Kollégium hat évtizedes tevékenységeinek értékei
« LOKALPATRIOTAK TOLLABOL ban emléktáblát helyeztek el a tiszteletére iskolánk első emeleti folyosóján. Az új igazgató mindenben megfelelt a kor politikai, vezetési elvárásainak, a közoktatáspolitikai határozatok végrehajtását pedig nyilvánvalóan nem negligálhatta. Ugyanakkor rendet és fegyelmet tartott és tartatott az iskolában. A tantestület egésze pedig a munkájában a korábban elért színvonalat tartotta meg. Az iskola továbbra is vonzó maradt a tiszaföldváriak és a környékbeliek számára. Ezt jelzi, hogy nagy létszámú osztályt tudtak indítani 1957-ben, 1958-tól 1963-ig pedig évente kettőt, 1963-tól pedig már sohasem indult három osztálynál kevesebb. Folyamatos volt a felnőttképzés is. A tanítás személyi feltételei a 60-as évek közepére stabilizálódtak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy néhány ígéretes tehetségű fiatal tanár sajnos távozásra kényszerült az iskolából. Mindenesetre a stabilizálódás nemcsak a létszámbeli és kvalifikációs megfelelést jelentette, hanem a minőségi munka attraktív eredményeinek produkálását is. 1962 és 1971 között 12 tanuló ért el 13, első tízen belüli OKTV-helyezést. Egyet kémiából, hármat magyarból, kilencet pedig földrajzból. 1969-ben — 10 évre visszamenőleg számolva — a földrajz OKTV eredmények tekintetében a Hajnóczy az országos 2. helyezést érdemelte ki. Egy budapesti gimnázium előzte meg. Ez utóbbi Dr. Varga Lajos érdeme, de nem csak ez, hanem a nagyszerű földrajzi szertár létrehozása is. Németh Gyula országosan ismertté vált a maga készítette fizikai kísérleti eszközeiről, fizikatanári módszereiről. Életművéért nyugdíjba vonulásakor Apáczai Csere János Díjat kapott. Ok ketten indították útjára 1964-ben a máig is működő, és országosan is figyelemre méltó eredményeket elért Odorvári Kutatótábort. Hosszú idő óta mind a mai napig Varga Csaba tanár vezeti a tábort. Országosan ismertté vált a Bucz Hunor által vezetett diákszínpad és G. Pap Imre jóvoltából a leány és fiú kézilabdacsapat. Diákként (1961—65) arra emlékszem, hogy szigorúság volt az iskolában, de tartalmasak és jó hangulatúak voltak a tanórák, gyakran kirándultunk (Tisza-part, arborétumok, Budapest, Balaton, stb.). Sokféle szakkör működött az intézményben. Ha már a személyes élményeknél tartok, itt említem meg az időszak egyik legmeghatározóbb, legmaradandóbb vívmányát, a középiskola új épületének felépítését és átadását. (1965. februárjában a tanév 100. napján vettük birtokunkba.) Új épület, elegendő tanterem, szaktantermek, tornaterem, ebédlő — fantasztikus volt! Kétségtelen tény, hogy az új iskola épületét az igazgató harcolta ki, de az addig és az akkor itt tanító pedagógusok és diákjaik érdemelték ki a felmutatott eredményeikkel. Egyébként a gimnáziumi képzés úgy ért el elismerésre méltó eredményeket az 50-es évek végétől a 60-as évek második feléig, hogy be kellett vezetnie a gyakorlati oktatást, az 5+1-es képzés keretében. Ezt a formációt mi diákok — szerintem nagyon szellemesen és találóan — 6-1-es képzésnek hívtuk. Ezzel kizárólag magát a rendszert jellemeztük, nem pedig a képzésben résztvevő tanárokat. Őket nagyon is szerettük. A politechnikai oktatás keretében kinekkinek cipőgyártással, kertészkedéssel, szabásvarrással és mezőgazdasági gépszereléssel kellett foglalkoznia. Nekem az utóbbi szakma jutott. Miközben az egyik osztályban reál, a másikban humán gimnáziumi képzés folyt. Csak hát egy egész nappal megkurtítva. Az akkori tantestület nagyszerű teljesítményének tartom, hogy e rossz képzési forma ellenére, nagyon sokunkat eredményesen készítettek fel a felsőoktatásra, míg másokat kvalifikált szakmák választására. Az 1960-as évek közepén — a termelőszövetkezetek igényeire hivatkozva — rákényszerítették az iskolára a mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolai osztály indítását. Az iskola vezetésének és tantestületének értékei közé tartozik, hogy meg tudta menteni a gimnáziumi képzést. A megszüntetésének megvolt a valós veszélye, hiszen a nagyhírű 400 éves Mezőtúri Gimnáziumból is műszaki szakközépiskolát csináltak ebben az időszakban. Itt ez a képzési forma hál 'Istennek megmaradt, sőt 1966-tól egy osztályban beindították a tagozatos képzést (matematika— fizika). 1965-ben indult az első szakközépiskolai osztály, 1969-ben pedig az utolsó, így összesen 121 tanuló érettségizett ebben az iskolatípusban. Azért volt rövid életű, mert a munkaerőpiac nem igényelt annyi szakembert, amennyit a megye ilyen típusú iskolái kibocsátottak. Úgy érkezett el az iskola a 60-as évek végére 134
