Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Ferenczi György: A Hajnóczy József Gimnázium, Humán Szakközépiskola és Kollégium hat évtizedes tevékenységeinek értékei

TISZAVILÁG IV. és a 70-es évek elejére, hogy volt épület- és tanerő-kapacitása, önálló épületben lévő, nem korszerű, de nagy tanulói létszámot befogadni képes kollégiuma. Ugyanakkor 1973-ban mindössze 61-en érettségiztek (62-ben 58-an, 65-ben 69-en). E probléma kezelése azonban már az iskola történetének következő periódusában történt meg. Az 1957-1971 közötti időszakban létrejött a Hajnóczyban egy nagyon komoly eredmények elérésére képes tantestület, amelyből többen országos hírre is szert tettek. A középiskolai képzést kedvezőtlenül érintő országos és megyei döntések ellenére is eredményes oktatónevelő munka folyt az intézményben. Megépült egy akkor korszerűnek számító iskolaépület. Ezekre az értékekre a továbbiakban is lehetett építeni, a mutatkozó válságtüneteket meg lehetett szüntetni, de csak új vezető kinevezésével. Ez történt meg 1971-ben. 1971-1978, igazgató Tálas László (+2004) Az 1971/72. tanévtől az új igazgatónak nagyon összetett feladatrendszert kellett megoldania. Eízt csak a tantestület egyetértő támogatásával tehette meg. Meg kellett szüntetnie a nevelők között meglévő feszültségeket és a bizalmatlanság légkörét. Az új vezető imponáló határozottságával, jó elképzeléseivel maga mellé állította az iskola nevelőit, és produktív légkört alakított ki az iskolában. A ma divatos szóval élve: eredményes válságkezelő menedzseri tevékenységet folytatott. A feladatok meghatározása során részben megszilárdultak, részben újjáéledtek a régi értékek, és újak is teremtődtek. A 60-as évek oktatáspolitikai reformja — korrekciói ellenére — megbukott. A műszaki szakképzést nem lehetett folytatni az iskolában. A Hajnóczy ismertsége ellenére (OKTV eredmények, diákszínpad, odorvári tábor, stb.) radikálisan csökkent a tanulólétszám. Az 1968/69-es tanévben még 367 tanulója volt az iskolának, az 1971/72. tanévben pedig már csak 308. Az iskola vezetése a beiskolázás javításának első lépcsőjeként rendezte a kapcsolatait az általános iskolákkal, amely többek között nagyon komoly szakmai kapcsolatok kialakítását is jelentette. Ez azonban nem volt elegendő a középiskola jövőjének megalapozása szempontjából, márpedig az forgott kockán. Új profil bevezetése nélkül az iskola bizonytalan életű kis gimnáziummá vált volna. A menedzser szemléletű igazgató számára kapóra jött a szociálpolitikai intézkedések (a gyes bevezetése) folytán előállt óvónő hiány. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat alapján az akkori főhatóság engedélyezte az óvónők középfokú képzését. Az igazgató kiharcolta, hogy a Megyei Tanács VB-a a Hajnóczyt bízza meg a középfokú óvónői szakközépiskolai oktatás megszervezésével. A nevelőtestület nagy lelkesedéssel fogadta és hajtotta végre az új feladatot. Az 1972/73. tanévben azonnal két osztály indult: egy sajátos óratervü második osztály és egy első osztály. A képzés rangját és létjogosultságát a szülők azonnal elismerték, rögtön és mindvégig jelentős volt a túljelentkezés, a felsőfokú óvónőképzőkkel azonban meg kellett vívni a szakmai harcot. Őket igazán a nálunk végzettek felkészültsége győzte meg a levelező képzésben való továbbtanulásuk során. A tantestületet a képzés céljainak megfelelően át kellett alakítani. Rajz- és énektanárokra, pedagógiát és pszichológiát oktató nevelőkre, óvodai gyakorlatot vezető óvónőkre volt szükség. Ezeket a feltételeket megteremtették. A képzés beindításával és sikerével népszerű lett az egész intézmény. A tanulólétszám folyamatosan emelkedett. 1972-től kezdve rendre két gimnáziumi osztály indult az iskolában (egyik tagozatos, a másik pedig sajnos általában erősen kontraszelektált volt), 1974-től 78-ig folyamatosan két óvónői osztályt iskoláztunk be. Ezt követően a Megyei Tanács engedélye szerint a 11 tanévből hatszor indult két osztály, ötször pedig egy. 1993-ig összesen 1000 óvónő végzett az iskolában. Az intézmény jövőjét nemcsak a megnyugtató beiskolázási létszám stabilizálta. Az óvónőképzés beindításával olyan szellemi tőke teremtődött az iskolában, amely egyrészt a nevelők egész tevékenységére, a képzési rendszer egészére kisugárzódott, másrészt a későbbiekben alapját képezte a szakközépiskolai oktatás 1988-tól megkezdett átalakításának. Az iskola a kis óvó nénik gyakorlati képzését kezdetben a település óvodáiban oldotta meg. Kiváló óvónők segítették ezt a munkát, de a tárgyi feltételek nem voltak megfelelőek. Szükség volt egy korszerű gyakorló óvodára. 135