Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Németh Gyuláné Kalóz Márta: Séták Tiszaföldváron 1939 - 40 környékén

TISZAVILAGIV. I milyen körülmények között laknak. Elmesélték, hogy lila damaszthuzatos ágybetéteken alszanak. Hírből már előzőleg hallottuk, hogy abba a házba sok holmit összehordtak az oroszok. A színészektől kapott információ alapján szinte biztosnak látszott, hogy a mi ágybetéteink is ott vannak. Apukám elment érdeklődni, hogy nincs-e náluk véletlenül ez és ez, ilyen és ilyen. A kapun sem engedték be, és igen indulatosan, szinte gorombán adták tudtára, hogy olyat még nem is láttak, nemhogy náluk lenne, és becsapták az orra előtt a kaput. Most jutott eszembe, hogy a Petőfi útra is tehettem volna egy kis kitérőt hasonló ügyben. Szintén '45-ben egyik ismerősünk jelezte , hogy az anyukám saját kezűleg, géppel hímzett függönye, garnitúra része, egy Petőfi úti ablakra vándorolt át. Anyukám oda ment és kérte vissza. Az ott lakó asszony reagálása elég meglepő volt. „Ha Kalózné asszony is olyan kedves lett volna az orosz katonához, ahogy az kérte, akkor nem vitte volna el a függönyét, sőt még egyebet is kaphatott volna tőle." Erre nem volt mit mondani. A függöny, mint megérdemelt fizetség, a Petőfi úti ház ablakán maradt. A garnitúra dupla ágyra való terítője bár kissé romos állapotban, még ma is megvan. A függöny is csaknem akkora volt. Illés Lajos bácsiék laktak az Arany János utca sarkán. A hatvanas években hozzá fordultunk vízvezeték szerelés, javítás ügyekben. A Petőfi úttól indulva, ha a járdás oldalban haladunk, néhány ház után Tóth Károly férfiszabó műhelyébe térhetünk be. Sok öltönyt, kabátot varrt meg a környékbelieknek, és úgy mellékesen sok gyereket tanított úszni a földvári strandon. A mellettük lévő ház udvarában is volt egy kis különálló épület — mint több, már előbb említettben —, utcára nyíló, széles ajtóval. Zs Tóth Istvánék laktak a házban. A kis épületben hereszénát daráltak, amit a gazdák az állatok moslékjába keverve etettek. A mai Oszőlői Iskola központi épülete helyén még a hatvanas évek elejéig a Lévai család szőlője volt. A Remény út sarkán a lakóház. Ennek helyén ma már szép, új nagy ház áll, az utca felőli végében virágüzlet. A remény úton túl haladva sorban lakóházak voltak, közben a Fuchs gabona tárház. Az első ház helyén ma a Gyólai festékbolt, a Fuchs ház helyén több kisebb üzlet van. Szilágyi Sándor vegyeskereskedése a Bacsó Béla út sarkán várta a vevőket. Ma már ennek a viszonylag nem öreg háznak a helyén egy jóval nagyobb, új házat épített új tulajdonosa. Az én kislány koromban innen a Körösi Csorna út sarkáig csak egyetlen ház volt. Azóta sűrűn beépítették lakóházakkal. A sarki öreg ház helyén építkezésekhez szükséges anyagokat árusító üzletet nyitottak Csempeház néven. A Körösi Csorna út sarkán Fekete Pálné vegyeskereskedése volt a háború előtt. A házat úgy tudom, államosították és előbb orvosi rendelő és lakás, majd gyógyszertár lett benne. A Döbrei büfével szemben Pap Lajos vegyeskereskedésében vásárolhattunk. (Felesége Balsai Hermina, a Bajkai Sándorné testvére.) A Hartyányi fodrászüzlet a következő sarkon. Később ennek az udvarán is külön építettek a fodrászatnak egy kis üzletet. Ez ma már jól kibővítve italáru kereskedés. A következő, ma is álló épületben Molnár Sándornak volt vegyeskereskedése, és mellette fatelepe, cementáru üzeme. Igen sok kútgyűrűt, permetezőkádat eladott a gazdáknak. A még most is Fadgyas kanyarnak nevezett hajlatban a Fadgyas kertészéket megelőzően egy Varga Rozi nevű csirkekofa lakott. Akkor az ö nevével jelölték ezt a kanyart. Jellegzetes figurája volt a településnek. Az alacsony termetű, de annál nagyobb szájú asszony nem vetette meg az italt. Nem zugivó volt. Bátran betért a kocsmába, ha megszomjazott, dalra fakadt, ha éppen úgy volt kedve — akár az utcán is — és előfordult olyan is, hogy az utcán elálmosodott. Ilyenkor az árokparton, vagy a kerítés tövében leheveredett és kialudta magát. Magam is láttam úgy menni az utcán énekelve, hogy az kissé keskenynek bizonyult neki. Ez még '45 előtt lehetett, amikor én elég kicsi voltam, mert úgy emlékszem, hogy igen féltem tőle. Az út további része már kevésbé nőtt hozzám, régi arculatát kevésbé ismerem, bár csaknem minden házban tudom, hogy kik laktak akkor. A gumis Molnárnak nevezett iparos, aki oda maradt a háborúban. Vas József építész. Erdei kocsmáros, aki szintén megjárta a frontot, elvesztette az egyik szemét. Zenekarban játszott valamilyen fúvós hangszeren. Lakodal127