Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Németh Gyuláné Kalóz Márta: Séták Tiszaföldváron 1939 - 40 környékén
LÜKALPATRIOTAK TOI. IAHOI mas menet kíséretében sokszor láttam. Süveges bácsi a kárpitos, nálunk is dolgozott több alkalommal. Például az elveszett ágybetéteink helyett is ő csinált újakat. Szelindi hentes, Futó kovács, Süveges boltos. Az Arany János utcától indulva a szemközti oldalon az Illés borpincészet, Posza pékség, Gyökössy ház. Pap Károly cipész. Erről a környékről azonban már nem jut eszembe annyi esemény, történet, mint a hozzánk közelebbi helyekről. Egyet azért elmesélek. Elég nagy híre volt akkoriban. Balogh Ferenc kereskedő — az ő üzlete után nevezték Balogh saroknak azt a bizonyos csomópontot —, gyanakodott, hogy egyik közel lakó állandó vevője nemcsak vásárolni jár az üzletbe, hanem a kasszába is bele-bele nyúl, ha teheti. Nem emlékszem biztosan, hogy milyen trükköt eszelt ki, de talán csengőt szerelt a kasszafiókra, ami a szomszéd helyiségben szólalt meg a fiók nyitásakor. Várta a rendszerint reggelizés alatt érkező vevőt és nem hiába. A csengő megszólalt, ő gyorsan az üzletbe lépett és a hölgy nem tagadhatta a lopást, mert a pénzt éppen akkor emelte ki a fiókból. A lebukás következményeire nem emlékszem, de a hölgy bizony elvesztette a becsületét, neve elé a tolvaj jelző ragadt. Hasonló eset nálunk is fordult elő egyszer. Egy nagyobbacska fiú próbált a kasszából pénzt kivenni. Apukám rajta kapta és hatalmas pofonnal jutalmazta. Azt hiszem, ma súlyos következményekkel járna a kereskedőre nézve az önbíráskodás. Akkor azonban ez az ügy úgy végződött, hogy a fiú édesanyja nagy szégyenkezés közepette bocsánatot kért és azt mondta, reméli, hogy soha többet nem fordul elő a fiával hasonló eset. A későbbiekben nem hallottunk rosszat a fiúról. Betegeskedéseim, véznaságom miatt azt tanácsolta az orvos, hogy hordjanak kvarckúrára. Szilárd Géza doktornak volt kvarclámpája, hozzá jártunk egy télen. Az ő rendelője és lakása a mostani Rántó ház helyén álló házban volt, a fürdőlejáróval szemben. Azt javasolta, hogy gyalog járjunk a kezelésekre, mert a jó levegőn való, hosszú séta legalább olyan hasznos lesz, mint maga a kezelés. Ezekre a sétákra úgy emlékszem, mintha a közel múltban lettek volna. A járdás oldalban az árokparton nagy eperfák végig a Balogh sarokig. A Varga Rozi házától a túloldalon nagy diófák szintén a Balogh sarokig. Az öregtemetőtől kezdve magas akácfák szegélyezik az utat. Ott sorakoznak a telefonpóznák is rengeteg vezetékkel. A faágakra és vezetékekre vastag zúzmara rakódott. Napsütésben szikrázik a sok apró kristály. Ha borult az ég, vagy már lement a nap, sejtelmesen homályos és csendes a világ. Ködben ez a sejtelmesség egy kicsit félelmetes. Mentünk kezelésre viharos szélben is. A zúzmara hullott, mint a hó, a fák ágait ropogtatva tépte a szél, és a telefondrótok hangosan zúgtak. így csaknem 70 év távlatából azt hiszem, joggal mondhatom, hogy ezek a séták felejthetetlenek és szépek voltak. Nem tudom, hogy a kvarclámpás kezelés használt-e az egészségemnek, de az utat elég jól megismertem. Anyukám ezeken az utakon is bizonyságát adta annak, hogy született pedagógus. Csak öt elemit végzett, mégis tudott irányítani. A hosszú úton beszélgetett velem, felhívta a figyelmemet mindenre, amit érdemes volt meglátni, megfigyelni. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy megfeledkeztem a fáradtságról és nem követeltem, hogy felvegyen, mint nagymamámtól, vagy apukámtól, ha velük mentem. Az orvoshoz járás kapcsán gazdagodtam még egy ismerettel. Az orvosi rendelő mellett lévő, szőnyegekkel borított szobában a földön rengeteg sok játék között bóklászott egy hozzám hasonló korú, vagy valamivel kisebb fiú, az orvos fia. Alacsony rács gátolta, hogy bejöhessen a rendelőbe és a félig behajtott ajtó abban, hogy belásson a vizsgáló asztalra. Akkor tudtam meg, hogy létezik gyerekszoba is bizonyos házaknál, ami csak a gyereké, és amiben rengeteg játék van. Az ott látott sok játékhoz fogható sokat csak egyszer láttam Szolnokon a Vidor játékkereskedés kirakatában. Sétám itt véget ér. Az út további részén akkoriban csak igen ritkán jártam. Nincsenek róla említésre méltó ismereteim, emlékeim. Amikor elkezdtem írni emlékeimet, csak magamnak és családomnak szántam. Most szívesen adom oda, hátha más is talál benne valami érdekeset. Esetleg el tudja képzelni valamelyest az akkori Oszőlőt, vagy elgondolkodik azon, hogy a rövid 1-2 km-es útszakaszon hány üzlet és műhely volt, amelyikből mindből egy-egy család élt. 128