Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban

TISZAVILAG IV. I mel még a folyószabályozás idejéből származnak, és kiöregedésükkel a behurcolt özönfajok térnyerése a jellemző. A teljes egészében természetvédelmi oltalom alatt álló hullámterek mindezek ellenére az egykori ártér nagy számú természeti értékét őrizték meg, jóllehet élőviláguk jóval fajszegényebb az egykori nyílt ártérénél. Amiben még a hullámterek életközösségei specifikusak, az a nagy bioproduktivitásuk. A tápanyagokban gazdag talaj, a majdnem mindig elegendő nedvesség, és a kedvező hőmérsékleti viszonyok, valamint a kevésbé kiélezett fajok közötti versengés (alacsonyabb biodiverzitás) a növényzet rendkívül gyors növekedését és mindenekelőtt az ízeltlábúak nagy egyedsürűségét teszi lehetővé. Az emberi tevékenység káros következményeként a hullámterekben napjainkban a növényi biomassza legnagyobb részét az Újvilágból behurcolt özönfajok teszik ki. A hullámterek bogáregyütteseinek összetételére az árvizek magassága, gyakorisága és tartóssága van döntő hatással. Többnyire hiányoznak, illetve meglehetősen ritkák azok a fajok, köztük sok kiemelkedő természetvédelmi és faunisztikai jelentőségű, amelyek a fák víz alá kerülő törzsében fejlődnek vagy telelnek át. Ezek közül mindenekelőtt az olyan védett futrinkák, mint a kékfutrinka (Carabus violaceus), rezes futrinka (Carabus ullrichi), ragyás futrinka (Carabus cancellatus), bőrfutrinka (Carabus coriaceus), továbbá a szarvasbogár (Lucanus cervus), a remetebogár (Osmoderma eremita), a skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus) és a hőscincér (Cerambyx cerdo) érdemelnek említést. A hosszan tartó ármentes időszakokban a hullámtér bogáregyüttesei fokozatosan alakulnak át, és a mentett oldalról történő immigrációnak köszönhetően gazdagodnak. Az ilyen száraz időszakokban a hullámtérben, a térszinteknek megfelelően, a nyílt ártérhez hasonló élőhely-struktúra alakul ki. Az újbóli elárasztás egy időre eliminálja a fajok jelentős részét, és az élőhelyek homogenitása is megnő. A hullámtéri szántómüvelés és gyepgazdálkodás felhagyásával folyamatosan növekszik az erdőkkel borított területek aránya. Az egyébként nagyon fontos élőhelyként számon tartott hullámtéri kaszálórétek és legelők legfeljebb a hosszan tartó ármentes időszakokban válnak fokozatosan nagyobb diverzitású, nedves rétekre jellemző bogáregyüttesek élőhelyévé. Általában azonban főleg az alkalmazkodóképes, jól repülő közönséges fajokat találjuk rajtuk. A folyóhoz szorosan kapcsolódó fontos bogárélőhely a homokos vagy agyagos gyér növényzetű vízpart. Ezen az átmeneti jellegű élőhelyen főleg jellegzetes és ritka futóbogarak fordulnak elő jelentős egyed- és fajszámban. Főként száraz nyarakon, amikor a tartósan alacsony vízállás mellett nagy szélességben húzódnak végig a zátonyszerü, homokos partok, megfigyelhető az egyébként ritka, élénken mozgó foltos sziki homokfutrinka (Lophyridia littoralis nemoralis), gömböc futó (Omophron limbatum), továbbá az apró gyorsfutók /. kép Az úgynevezett zöldár idején elárasztott kubikerdő a Tisza hullámterében 2. kép. A folyók partján alacsony vízállásnál kialakuló zátony jellegű élőhelyek sok ritka bogárfaj élőhelyei 11