Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tallósi Béla és Szőllösi Györgyi: Bogárritkaságok a Tiszazugban
ÉRTEKEZÉSE K (Bembidion) számos olyan faja, amelyeket más területeken hiába keresnénk. Az árvízvédelmi töltéseken kívül rekedt ártéren az életfeltételek sok tekintetben mások, mint a hullámtérben. A legnagyobb különbséget az elöntések elmaradása és a vízelvezetés folytán jelentkező rendszeres vízhiány jelenti. Többé-kevésbé állandó vizes élőhelyeket manapság csak a holtágakban, holtmedrekben és a nagyobb csatornákban lehet találni, de ezek nagyban eltérnek az egykori ártér rendszeresen elöntött és természetes lefolyású vizeitől. Csapadékosabb időszakokban a lefolyástalan helyeken felgyülemlő esővíz a magas talajvízzel együtt kisebb-nagyobb, úgynevezett belvizes területeket hoznak létre, amelyeken néhány év alatt a mocsárrétek és mocsarak életközösségei telepednek meg, jellegzetes bogár-együttesekkel. Ez utóbbiak azonban az időjárás szárazra fordulásával gyorsan eltűnnek, réteknek és szántóknak adva át helyüket. Mocsár vagy mocsárrét jellegű területek tartósan csak a holtágakon maradhatnak meg. Ezek a nagy természetvédelmi jelentőséggel bíró élőhelyek szinte mindenhol ki vannak téve a káros antropogén hatásoknak. Gyakori a nádégetés, ami főleg tavasszal végez jelentős pusztítást e területek élővilágában, de a száraz növényi részekre és a talajfelszín közelében tartózkodó bogarakra abszolút végzetes lehet. A vizes élőhelyeket veszélyeztető és károsító tényezőket (antropogén hatások, kiszáradás, nagyarányú vízszintingadozás, tájidegen Hóra térhódítása) a bogarak közül a legjobban a futóbogarak képesek tolerálni, amely egyrészt a fajok többségét jellemző jó röpképességüknek, másrészt a viszonylag rövid és egyszerű egyedfejlődésüknek, továbbá széles táplálék-spektrumuknak köszönhető. Velük szemben például az olyan növényevő bogarak, mint a levélbogarak, cincérek és ormányosbogarak a tápnövényválaszték beszűkülésével és a telelés körülményeinek romlásával (égetések, idős fák eltűnése) jóval hátrányosabb helyzetben vannak, így azok faj száma is töredéke a potenciálisan várhatónak. A faunisztikai szempontból igen értékes és kinézetre sem akármilyen tápnövényspecialista fajok legfeljebb egy-egy eldugottabb, védett helyen maradtak fenn tápnövényükkel együtt, és fokozottan veszélyeztetettek. A mocsár, mocsárrét jellegű élőhelyeken ezek szerint leginkább a futóbogarak jelentkeznek nagy egyed- és fajszámmal. Az ország más térségeiben például kimondottan ritka vagy teljesen hiányzó szárnyas futrinka (Carabus clathratus auraniensis), egyaránt gyakori a hullámtérben és a mentett ártár megfelelő élőhelyein. Előfordulását tekintve hasonló a tocsogós, iszapos területek egyik legszebb bogara, a ragyogó fémeszöld, aranysárgával szegélyezett, több mint 1,5 cm-es díszes bűzfutó (Chlaenius festivus). Nevének megfelelően még a több éves gyűjteményi példányok is erős kátrányszagot árasztanak. Az igen hosszú listát kitevő mocsári fajok között számos ritkaság is előfordulhat. Több olyan vízjárta terület is van a Tiszazugban, amelyet ugyan első ránézésre tipikus mocsárnak vélnénk, alaposabb megfigyeléssel azonban, főleg alacsonyabb vízállásnál, szembetűnik a partjukon fehérlő vastag sólerakódás. Ezeket a mély fekvésű, lefolyástalan, szikes pusztákkal övezett területeket a törvény erejénél fogva védett természeti területekként, szikes tavakként tartják nyilván. A szikes tó jelleg legmarkánsabban, a már korábban helyi jelentőségű védett természetvédelmi oltalom alatt álló Csépai-fertőn jelenik meg. Országosan is kimagasló értékét egyebek mellett a páratlan, egy-két esetben jószerével az egész Kárpátmedencében csak itt előkerült bogárfajok is mutatják. Önmagában a szikes tó is számos olyan kimagasló faunisztikai értékű faj élőhelye, mint például a székifutoncok (Po3. kép. A Tiszazug egyik legértékesebb területe a Csépai-fertő, amelynek sólerakodástól fehérlő partján nagy számban fordulnak elő 12
