Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL - Németh Gyuláné Kalóz Márta: Séták Tiszaföldváron 1939 - 40 környékén

LOKÁLPATRIÓTÁK TOLLÁBÓL kihűlt, megszilárdult, akkor vékony drótszállal elvágták, vagy elfűrészelték kézben jól megfogható darabokra, és a lúggal együtt a padláson tárolták. Ott a szappan keményre száradt, és a használatkor nem kopott nagyon. Fontos, mondhatnám életbevágóan fontos volt, hogy a lúghoz avatatlan ember, főleg gyerek ne férjen hozzá. Egy kicsit visszatérek még a Kreisz házba. Látogatásaink alkalmával, mig a felnőttek beszélgettek, én jól szórakoztam a Tolnai Világlapja és a Színházi Elet c. újságokkal, amelyekben sokkal több kép volt, mint anyukám kedvenc lapjában, az Új Idők-ben, amit járatott, és itthon nézegethettem. Itt úgy érzem, meg kell említenem, hogy a fent említett Kreisz Jolika lett az édesanyja és Lapath Géza az édesapja annak a Földvári Gézának, akit rádióból és televízióból az egész ország ismer, és méltán kedvel. Haladva tovább a Fő úton, a Kreisz ház szomszédságában volt a Csatóék háza, benne borbélyműhely, ahol, ha kellett, a feleség is beállt borotválni. Ezt a házat pár éve lebontották. Mielőtt az Árpád út sarki házát elérnénk, laktak Balogh Jánosék. Udvarukban volt egy nagy jégverem és egy félelmetes nagy kutya. Valószínű azonban, hogy a kutya csak nekem volt félelmetes, mert téli időben sokszor láttam, hogy ő húzta a gyerekek szánkóját nagy odaadással. Hasonló nagy kutya Szőkééknél és Bartáéknál volt a környéken. Baloghéknak nem okozott gondot a feltehetően nagyétkű állat ellátása. Hentes üzletükben megvolt a neki való eleség. Az üzlet az Árpád út sarkán lévő kis épületben volt, mely a Szalai család portáján épült egy kis raktárhelyiséggel és mellette garázzsal, melyben a tulajdonos bérautója állt. Ma már a jégverem is olyan, mint a házi szappan. Sokan nem tudják, milyen. Elmesélem. A Balogh hentesék verme egy nagy téglalap alapú földbe ásott gödör volt, melyet vastag, földig érő nádtetővel fedtek be. A végén kis ajtó, ahol létrán másztak le a gödörbe. Télen a természet „gyártotta" jeget szekérszámra hordták a verembe a csurgóból, vagy a Tiszáról. (A csurgó a Vasút út — most Mártírok út — elején volt tavacska, amelybe az artézi kutak túlfolyó vize gyűlt össze.) A nagytömegű jég a jól hőszigetelt, mély gödörben, egész évben megmaradt. A hentes meleg időben minden reggel feltöltötte az üzletben lévő jégszekrény tetején lévő tartályt a veremből felhozott jéggel. Ez hidegen tartotta a húsokat egész nap. Az olvadék vizet az alul lévő csapon leengedték. Az Árpád úttól a jobb oldalon... Az Árpád út sarkán meg kell állnom egy kicsit hosszabb emlékezésre. A nyolcszázas évek végén és a kilencszázas évek elején itt volt a dédnagyapám S Hőgye Sándor és felesége G Molnár Zsófia háza és övék volt a Fő út melletti 1 hold told, az Árpád út sarkától a mostani óvodáig. Később dédnagyapám elköltözött. A földet részben eladta, részben elosztotta gyermekei között. A sarki telken (talán) az Oszőlői Népkör épített. Valószínű itt rendezték azokat a műkedvelő előadásokat, amelyekben anyukám, Balogh János és persze mások szerepeltek a húszas években. Ennek nagytermében, kislány koromban láttam iskolai karácsonyi előadást, ahol az általam civilben ismert lányok a gyönyörű kék, rózsaszín, fehér ruhákban elképesztően magas angyalok voltak. Meg voltam róla győződve, hogy a ruha alatt sámlin állnak. Csak az okozott fejtörést, hogyan tudnak a sámlival járni. De tudtak. Ezek után azt sem csodáltam volna, ha elrepülnek, hiszen volt szárnyuk is. A Népkör elköltözött, Szalai Istvánék vették meg a házat. A nagy épület egy részét lakásnak, más részét bádogos műhelynek alakították át. Ez utóbbit az ötvenes években az Oszőlői Általános Iskola használta tanteremnek, tanulószobának. A már előbb említett garázsban a település néhány taxijának egyike lakott. Pista bácsi nem egyszer hozott haza túri diákkoromban, rövid vakációra néhány társammal együtt. (N Kovács Ilona, Karsai Katalin, Kisdombi 112