Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Faiskolák a Közép-Tisza vidékén 1874-ben
kun Kerület első erdőrendtartása 1762-ben jelent meg Jászberényben. Ez az erdőültetéseket, a megfelelő fafajták, és a telepítendő területek kiválasztását a kerületi kapitányok feladatkörébe utalta, s szigorú gondoskodást írt elő az elültetett fákra vonatkozóan. Ezt a határozatot a Jászkunságban betartották ugyan, ám az erdők telepítése, és maga az erdőföld használata rendkívül eltérő lehetett. Emiatt a XIX. század elején nagyságuk megbecsülése még eléggé problémás, bár ezt követően évenkénti kimutatásokat készítettek a faállományról, annak gyarapodásáról vagy fogyásáról. Az erdők telepítése ebben az időszakban már a Heves megyei úrbéres településeken is megfigyelhető, bár a jelek szerint a jászkunságinál szerényebb mértékben. Amíg azonban a Jászságban és a Nagykunságban ez a helyi tanácsok kötelessége volt, addig itt a helyi nemes-birtokosok feladatává vált. A fatelepítések néhány nagyobb birtoktesten jól nyomon követhetők, ugyanakkor a törekvések legszebb eredményei azok az arborétumok (Tiszakürt, Tiszaigar, Újszász), amelyek máig megmaradtak. A jelek szerint az erdőtelepítések mellett faiskolák létesítésére az 1848/49-es forradalmat követő önkényuralmi időszakban került sor. A Jászkunságban a főkapitány az erdők pótlása és a fák ültetése mellett 1854-ben a faiskolák létesítését is újonnan elrendelte. 3 A Heves megyei volt úrbéres részeken, pontosabban az ezekből 1851-ben létrehozott Szolnok megyében, az 1856-ban gróf Szapáry Gyula vezetésével létrehozott Külső-Szolnok vármegyei Gazdasági és Lovar Egylet működése különösen jelentős volt. Ez 1860-ban Törökszentmiklóson az Alföld fásítása végett 8-10 holdas kert létrehozásáról határozott. A kezdeményezéseknek mindazonáltal az 1860-as évek első felének kedvezőtlen körülményei, főképp a nagy 1863-as aszály miatt kezdetben igen mérsékelt hatása volt, s a korábbi rendelkezések fokozottabb érvényesítésére csak az 1867-es kiegyezést követően volt lehetőség. Furcsa módon az 1867-1876 közötti időszakban a faiskolák helyzetéről épp a Jászkun Kerületben nem ismertek átfogó adatsorok, ahol egyébként korábban 1848 előtt a forrásadottságok a legkiválóbbak voltak. Sajnos azonban 1849-től egészen 1876-ig csak töredékes anyagok maradtak meg a Jászkunság központi levéltárában, a zöm pedig feltehetően az 1919-es, illetve az 1944-es harcok során megsemmisült. Az egykori Tisza menti úrbéres vidékről épp a Külső-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egylet megmaradt évkönyvei alapján kapunk pontos képet. A földmüvelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter még 1874. augusztus 6-án 6957. szám alatti leiratában az egylettel is közölte, hogy mert az országban a faiskolák egy részét helytelenül kezelik, sokat egészen más célra használnak, sőt sok községben még csak területet sem mértek ki a számára, ezért Lukácsy Sándor miniszteri biztost kiküldte a faiskolák állapotának kivizsgálására. Egyben utasított, hogy a gyümölcsfa-tenyésztés mellett az utak, határszélek, terméketlen területek beültetésére alkalmas egyéb fák gyarapítását is előmozdítsák. A kiküldött kérdőívben szerepelt a község neve, a faiskola kiterjedése, kialakításának éve, fenntartási alapja, a talaj minősége, a faállomány megoszlás szerint („anya-gyümölcsfák, oltvány, vadoncz, magoncz"), a lakosok által előszeretettel termesztett gyümölcsfajták, a faiskola tulajdonosa, kezelője és működése, valamint az esetleges további észrevételek. Az egylet október 1-én nyolc körzetre osztotta a községeket, s már a hónap közepére elvégezték a felméréseket. Ezekből az alábbi kép bontakozik ki: 1. Abád-Szalók: a faiskolának 676 négyszögöles terület van kijelölve, de nincs beültetve. 2. Besenyszög-Szentiván: faiskolája 1200 négyszögöl, kihasítva 1865-ben. Talaja szikes-vizenyős, állománya 200 gyümölcsfa, magonc 500, eperfa 500 darab. Az összes gyümölcsfák a nép által előszeretettel termesztetnek. A faiskolát többször a sok eső, ez évben pedig a nagy szárazság pusztította, de a vadfák, főleg az akác és topolya máig díszlenek. A községi iskolában még nincs meg2 OROSZI Sándor 1991.41. o. 3 OROSZI Sándor 1991. 45—16. o., Uő. 1988. 4 KUNCZE Imre 1877. 303. o.
