Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban
nSZAVJLÂG III megtartották Ságot, Alpárt, valamint a Tisza alsóbb szakaszán fekvő Csányt. A Pest megyei köznemesi családként ismert Sáriak a Hunyadiak korában, épp az említett Péter révén váltak jelentőssé. Ő előbb Hunyadi János kancellárja, majd Mátyás király személynöke és kancellárja volt, aki a fehérvári őrkanonokságot is halálig (1456— 1481) töltötte be. Egyházi méltósága ellenére nagy vagyongyüjtő volt, és — egyházi tiszte ellenére — az alantasabb módszereket sem vetette meg, még egyházi birtokosok ellen sem. Unokaöccse Máté, Szilágyi Erzsébet szolgálatában munkácsi várnagy és beregi ispán lett 1482/1483 táján. 59 Az elvesztett birtokokat az apátság többször is megpróbálta visszaszerezni. 1488-ban Sági Bereck, a garamszentbenedekiek tisztje tiltotta magát Mátyás királyt is Alpár, Ság, Sáp 60 és Csány adományozásától Lónyai Albertnek, Gadóci Jánosnak és Bencének. 61 A jelek szerint az officiálisnak viszonylag friss ismeretei lehettek az itteni helyzetről, mivel a budai házuk érdekében ügyeskedő Sári Mátét és Andrást hamis oklevél bemutatása miatt ebben az évben vagyonelkobzással sújtották. Ekkor következett be, hogy a Sáriakkal leányágon rokon Korlátkövi Osvát Lónyai Albert királyi palotással egyességet kötött, miszerint bármelyikük is kapja a két elítélt birtokait, azokat köteles a másik féllel megfelezni. (Gyaníthatóan a két említett Gadóci is erre pályázhatott.) Úgy tűnik azonban, hogy Lónyai nem tudta a jogait érvényesíteni, mivel csak a következő század elején jelentek meg a javak Korlátkövi Osvát fia Péter birtokában. 6 " Mindenesetre Sági Bereck tiltása után egy esztendővel, 1489. június 11-én a garamszentbenedeki apátság hivatalosan is óvott a tiszai javai elvesztése miatt. Eszerint Ság, Alpár és Csány Dési Pósa fiai (György, Gábor), Ellősi Sandrin fiai (István, Márk), Vezsenyi László fiai, valamint kátai Szunyogh László és Péter kezén voltak. Ennél a felsorolásnál azonban elgondolkodtató, hogy legalább fél évszázaddal korábban élt — azaz már rég halott személyeket említettek, tehát a Sági Berecktől eltérően magának az apátságnak ekkoriban már nem voltak pontos ismeretei egykori birtokaik tulajdonosairól. A garamszentbenedekiek mindazonáltal nem utoljára kísérleteztek több évszázados birtokaik visszaszerzésével. 1499-ben János apát már a valós helyzetet jobban ismerve panaszolta II. Ulászló királynak, hogy Sári Máté és Endre Ságot, Csányt, Alpárt és Sápot elfoglalta. Ezeket azonban sem ekkor, sem 1503-ban és 1504-ben nem sikerült perbe vonni. 63 Ság így vélhetően 1507 táján a Sári vagyonból jutott bucsányi Korlátkői Péter kezébe, aki 1512-ben már biztosan Ság ura volt. M 2. ábra. Tiszaug és környéke a XVIII. század végén (Sebők László térképének részlete; Magyarország történeti helységnévtára, Heves és Külső-Szolnok megye mellékelt térképe, Budapest, KSH, 1998) O elsőnek 1514-ben adta zálogba Toldi Mihály özvegyének, Gétyei János felesége Borbálának 200 forintért. 1519-ben a falut a csongrádi birtokrészekkel (Bőd, Héked, Szeg falu. Sápegyház és Szentmiklós puszták) Korlátkői újra árendába adta 2700 forint értékben Bakóc Tamás esztergomi érseknek és rokonságának (testvére monyorókeréki Erdődi Péter 58 KNAUZ Nándor 1890.1. 248. o. 59 NEUMANN Tibor 2007. 51—52. o. 60 Ez nem a tiszazugi, hanem a Szentes melletti Sáp. 61 KNAUZ Nándor 1890.1. 248. o. 62 NEUMANN Tibor 2007. 52. o. 63 KNAUZ Nándor 1890.1. 247—9. o.; HAVASSY Péter 1981. 37—79. o.
