Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban
és unokája erdődi Bakóc Tamás), az ezek által birtokolt lábatlani uradalomért cserébe. Még ugyanebben az évben Korlátkői Pétert testvére Katalin, Szentmiklósi Pongrácz Miklós felesége tiltotta e javak elidegenítésétől, Bakóc bíborost és Balassa Ferencet pedig a megszerzésétől. Ez azonban eredménytelennek bizonyult. 1521. április 9-én II. Lajos király már meghagyta a Bakócok beiktatását a javakba, ami 28-ra meg is történt. 64 1524-ben Erdődi Péter fia Péter és testvére Bakóc László Ságot az esztergomi Bakóc kápolnának és káptalannak zálogba adta. 65 Arra nincs adatunk, hogy ezt követően mi is történt. Annyi bizonyos, hogy 1561-ben Ság Külső-Szolnok megye adóösszeírása szerint Kátai Imréé volt, aki nem jelent meg az összeíráson. 66 Hogy ő ki is volt, arra pontos információkkal nem rendelkezünk, bár tudunk olyan esetről, amikor az Alföldön csegekátai Kátai Ferenccel együtt nyertek birtokot. E kapcsolat megvilágítása azonban már nem feladatunk. VI. Összegzés helyett Az elmondottakból látható, hogy Tiszaug története a határában fekvő Ság birtok a garamszentbenedeki apátságnak 1075-ben történt eladományozásával keltezhető. Ekkor még állandó településeket a határban nem említettek, de a 1241 előtt már kisebb-nagyobb falvak alakultak ki. Ezeket a tatárjárás megritkította, és idővel mindinkább két helyre, Ságra és Ugra tömörült a lakosság. Ug 1330-tól Kátai Szunyogh Andrásé, és a tőle leszármazó Kátai (Ugi) Szunyoghoké lett, míg a XV. század közepétől a Szentmártonkátai Szunyoghokat említik itt. Hogy a két család között milyen kapcsolat volt, az pillanatnyilag egyértelműen nem megvilágítható. Annyi bizonyos, hogy a korábbi nézetekkel ellentétben a falu nem volt sem a Vezsenyi, sem az őket követő Kinizsi Pál, illetve örökösei birtoka. A garamszentbenedekiek sági ingatlana a XIV—XV. században gyakorta volt földesúri hatalmaskodások elszenvedője. Végül 1465-ben az apátság a Sáriak Bars megyei javaira cserélte ősi, Tisza menti birtokait. A jogilag tisztázatlan ügylet nyertesei a Sáriak lettek, akik gyakorlatilag ingyen szerezték meg Ságot, és a többi birtoktestet. A Ságiak nyomán a XVI. század elején a Korlátköviek, majd Bakóc Tamás érsek és rokonai kezébe került a birtok. A két falu helyzetén aztán alapvetően a török hódítás változtatott. Irodalom BÁRTFAI SZABÓ László 1938: Pest megye történetének okleveles emlékei. Bp. BENEDEK Gyula 1990: Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból. Zounuk, 5. Szolnok 1991: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéhez. In: Zounuk, 6. Szolnok BENEDEK Gyula—Z. ZSOLDOS Mária 1998: JászNagykun-Szolnok megyei oklevelek 1075—1526. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei, 3. Szolnok BOTKA János: 1977: Egy tiszazugi falu, Csépa története. Levéltári Füzetek, 3. Szolnok ENGEL Pál 1996: Magyarország világi archontológiája. 1301—1457. 1—II. Bp. é.n.: Középkori magyar genealógia. In.: Családtörténet, heraldika, honismeret. Arcanum Könyvtár IV. PC-DVD. ÉRSZEGI Géza 1982: Adatok Szeged középkori történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéhez. VI. Szeged FARKAS Ferenc 1994: Jász-Nagykun-Szolnok megye földrajzi nevei. V. Tiszazug. Debrecen 64 65 66 FRAKNOI Vilmos 1888. 123. o.; KNAUZ Nándor 1890. I. 248—9. o., Dl. 107.404., NEUMANN Tibor 2007. 142. o. BOTKA János 1977. 39. o. MAKSAY Ferenc 1990. I. 449. o.
