Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban

HL Békés évtizedek viszálykodásokkal A tiszaugi határ egykori megosztottsága, Ug és Ság külön birtoklása meglehetősen sok bonyodalom forrásává vált. Ez főképp az utóbbi település számára okozott problémá­kat, mivel a szomszéd birtokosok gyakorta megkísérelték a távol lévő egyházi birtokos földjeinek elfoglalását, ráadásul a jobbágyok is igyekeztek az értékesebb határrészeket bir­tokba venni. (Ebben bizonnyal közrejátszott, hogy az egyházi birtokok gazdálkodása sok esetben fejlettebb volt, mint az egyszerű ne­meseké.) Már 1336-ban Károly Róbert tiltotta Szúnyog András szolnoki alispán ugi jobbá­gyainak Ság, valamin „Forsigh" és „Loche" erdő és a határ használatát a Páka (Taka) halo­mig. Talán az első felhívásnak nem volt eredménye, mivel 1338. november 3-án Siegfried apát ( 1330—1355) kérésére az ural­kodó a váci káptalan révén újra eltiltotta Szu­nyogh András jobbágyait, és az ugi szomszé­dokat a két erdő, valamint Ság falu hasznától a Taka halomig és a feltehetően határpontként szereplő hársfáig."" A jelek szerint az ugiak erdőket, szántókat, valamint halászó helyeket is elfoglalhattak. Ez utóbbira utal, hogy 1340. május 5-én a budai káptalan I. Károly király parancsára Szunyogh András alispánt újra til­totta a garamszentbenedekiek Alpár és Ság birtokainak az Ug-ér menti használatától. 26 Mindazonáltal a ságiak sem mindig voltak áldozatok az ellenségeskedések során. Erre utal, hogy 1341 -ben ők halászták ki Szunyogh András ugi halastavát, amiből 200 nagy halat és 1 vizát fogtak ki, sőt az ugi jobbágyok ka­szálóján lévő, már levágott szénát (gabonát?) is elvitték. 27 Jellemző a helyzetre, hogy októ­ber 20-án Siegfried garamszentbenedeki apát maga is tett esküt, hogy sági jobbágyai ezt a hatalmaskodást nem az ő parancsára követték el. 28 A garamszentbenedekieknek azonban Ság kapcsán másokkal is meggyűlt a bajuk, And­rás mester mellett ugyanis egyéb erőszakos világi birtokosok is akadtak a környéken. Még 1338. január 19-re Siegfried apát a Kartal­Kurszán nemből származó Kartali Bertalan fia Etelét idézte bíróság elé, foglalásai miatt. 29 Etelét végül elítélték, ám az március 30-án, még éppen időben az apáttal békésen kiegye­zett. Ennek eredményeképpen április 26-án az apátságnak Etele Anda fia Bok vagy fivére Peteu, Móric fia Miklós, vagy mások előtt visszaadta Ság birtokot. Ekkor az 1075-ös adománylevél határleírását is belevették a megegyezésbe. Ebben említették a „Hucu" folyó erét, mi körülfogja a földet a „Kesekun" partján az Árok mellett, egészen a „Scilu" halastóig, ezután a „Tacha" és a „Suryl" hal­mot, hol a (Suryl?) víz körülfogja Ságot és beomlik a „Hucuerw" folyóba. 30 Bár Szunyoghgal és Kartalival a jelek sze­rint utóbb normalizálódott az apátság hely­zete, az elkövetkező évtizedben Ság északi határai sem voltak mindig biztonságban. Kürt (ma Tiszakürt) akkori birtokosát, Nagy Leus­ták egykori nádor özvegyét 1353-ban tiltották a garamszentbenedekiek Ság birtoka elfogla­lásától és bitorlásától. 31 Nem tudni, hogy a kor általános pusztáso­dási és népességvándorlási folyamatainak hatását kell látnunk a későbbi helyzetben, mindazonáltal az apátság tiszai birtokai utóbb jelentős mértékben elnéptelenedtek. Elgon­dolkodtató, hogy 1372-ben Miklós apát (1371 —1374) 10 évre Alpárt és Ságot bérbe adta benépesítés végett a jól ismert, és birto­káról már Uginak nevezett Kátai Szunyogh András fia Jakabnak. 32 A jelek szerint ebben az időszakban Ug továbbra is népes falu ma­radt. Nem tudni, hogy az apátság két tclcpü­24 ZSILINSZKY Mihály 1897.1. 103. o. 25 BENEDEK Gyula 1991. 300—301. o. (Dl. 3194.), HAVASSY Péter 1981. 41. o. 26 ZSILINSZKY Mihály 1897.1. 92. o. 27 GYÖRFFY György 1987.1. 906. o. 28 AO. XXV. 335. o. (Df. 238.461.) 29 KNAUZ Nándor 1890.1. 243. o. 30 CD. VIII.4. 338—9. o.; BENEDEK Gyula 1991. 299—301. o. (Dl. 3141.) 31 KNAUZ Nándor 1890.1. 243. o. 32 CD. IX.4. 472—473. o., BENEDEK Gyula.—Z. ZSOLDOS Mária 1998. 243.0. (Dl. 6028.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom