Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban
lésének benépesítése miféle eredményekkel járt, ám a század végén mindkettő népes, komoly gazdasági erőt képviselő faluként tűnik elő, amely újra hatalmaskodások célpontjává vált. Ha hihetünk a garamszentbenedekiek történetét feldolgozó, jó száz esztendővel ezelőtt készült munkának, akkor 1391-ben a pillanatnyilag teljesen ismeretlen ugi Szováth András (esetleg Szunyogh András ?) özvegye, valamint Szunyogh Miklós — feltehetően Szunyogh András, vagy fia Jakab leszármazottja — az apátság sági és alpári javait elfoglalták, és utóbb még az országbíró idézésére sem jelentek meg. Bármi is a helyzet az 139l-es adattal, a szomszédos nemeseknek a sági foglalásai mindinkább állandósultak. 1406. november 2-án Külső-Szolnok vármegye előtt Henrik garamszentbenedeki apát tisztje Hidagai Bálint deák tiltakozott Ság földjei, erdei, rétjei, halastavai lassú és fokozatos elfoglalása miatt. A vétkesek között nevezte meg a szomszédos Kátai vagy Ugi Miklóst, Vezsenyi vagy Kürti Miklós fia Lászlót, Pókaházi Póka Lászlót és Jánost, Csépai Mihályt és Jánost, Istvánházai Istvánt és Andrást, akiket másokkal a foglalásoktól tiltott. A felsorolt személyek közül Kátai vagy Ugi Miklós nyilvánvalóan az 1391-ben említett ugi birtokos volt, míg a Tiszazug jelentős részét ekkoriban már birtokló Vezsenyi László Tiszakürt uraként lehetett határos Sággal. A további felsorolt kapcsán bizonyos, hogy a Pókaháziak nevüket a Csépa nyugati határában fekvő kis Pókaháza falucskáról kapták, a Csépaiak Csépáról, míg az Istvánháziak a Tiszazug délkeleti részén létezett Isvánháza faluról. Feltételezhető mindazonáltal, hogy az Ugiaktól és Vezsenyiektől eltekintve a többi felsorolt személy a mai csépai, illetve az egykori hímodi határbeli birtoka révén lehetett a garamszentbenedekiek szomszédja. Az Ugiak nem hagytak fel Ság megszerzésével kapcsolatos terveikkel. így 1411. május 6-án a budai káptalan tudósított a garamszentbenedekiek kérésére Külső-Szolnok vármegye által indított, és Gyalui György vezette vizsgálatról. Eszerint Kátai Szunyogh Miklós és László név szerint felsorolt ugi jobbágyai, Mihály fia Jakab, Miklós fia István, Mihály fia Pál, Simon fia László, Lada András, Reues Lőrinc, Mátyás, Ferenc, Dénes, Rufus Balázs, Briccius, Ördög Imre, Vak Imre, Éliás, Domokos, Lukács, Simon, Tamás és egy másik Tamás, Fülöp, Miklós, Mihály, egy másik Domokos, Miklós fia János, Lukács fia Tamás, Egyed, Gál, Reues Gergely, Gyékényes Pál, egy másik Péter, András, István, egy másik István, Gergely, Márk, Kun Bálint, Sajkás István, Földes László, Csornák Balázs, Fábián, Péter, Gál, Mihály Dámján, Pál, László és Miklós uraik parancsára, azoknak az apáttal folytatott pere közben ménesbeli lovaikat, nyájaikat, termésüket tönkretették és teszik. Talán ehhez az ügyhöz kapcsolódott, hogy 1420. május 19-én a budai káptalan igazolta, miszerint 26-ra Ugon megidézte Kátai Szunyogh Lászlót Miklós apát ellenében 76 márka bírság megfizetése, és az oklevélben felsorolt ugi jobbágyok előállítása végett. 6 Ekkorra azonban már mindinkább a hatalmas Vezsenyi család vált a garamszentbenedekiek sági birtokának legveszedelmesebb szomszédjává. Erre utal, hogy 1418. karácsonyán Hidagai Bálint deák, a garamszentbenedeki apátság tiszai birtokainak tisztje Nagy Tóth Gergely altisztet Koach-ba (Kovácsi?) küldte, hogy Fodor Tamás jobbágy ellen elégtételt kérjen. Néhai Vezsenyi László fiainak itteni gazdatisztjei (Márton László, Török Miklós és Vajai Mikós) azonban elfogták, és csak 9 forintért engedték szabadon. A határ és az Ug-ér folyó egy részét, amit a Vezsenyiek már egyszer visszaadtak, ekkor újra elfoglalták, kihajtva a réteket és nádasokat régtől bérlő sági, istvánházi és más lakosokat. Az eset leírásának utolsó része különösen érdekes, minthogy az a sági haszonvételek egy részének (rét, nádas) rendszeres bérbe adását bizonyítja. A bérlők között a ságiakon kívül a Tiszazug délkeleti részéből istvánháziak, illetve mások is voltak, ami alapján a helyi népesség gyér számára is következtethetünk. Ezt igazolja, hogy 1421. április 4-én Miklós apát (1410-1438) Alpár és Ság benépesítésére újabb kísérletet tett. Ennek során minden új 33 KNAUZ Nándor 1890.1. 244. o. 34 ZSKO. ILI. 639. o. (Dl. 9252.) 35 Uo. III. 155. o. (Df. 237.199.) 36 Uo. VII. 399. o. (Dl. 235.774.)