Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)
ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban
A megoldáshoz némiképp közelebb visz, hogy 1331-ben az akkor már Kátai Pouka fia Péter fiának nevezett András a mai Jászfelsőszentgyörgyhöz tartozó Kerekudvar (akkor Tykud) birtok iránt is pert indított. Ennek a Károly Róbert által István mesternek adott birtoknak a kapcsán azonban András hiába mutatta be azt az oklevelet, amely szerint e birtokot IV. Béla király pohárnokának, Kátai Péternek adta örök jogon. Utóbb maga is kénytelen volt kijelenteni, hogy e Péternek nem leszármazottja, örököse, és hogy öt magát (pontosabban őseit) a nemzetségi ágból „elküldték és eltávolították". Hogy ez a megfogalmazás egészen pontosan mit jelentett, arra nincs adatunk, annyi azonban bizonyos, hogy Kerekudvar miatt András mellett még Gwg fia Gwg mint Káta nembeli nemesek, valamint Pál országbíró lépett fel. Károly Róbert Ugra vonatkozó beiktatási parancsában az adományozásnak esetleg ellentmondókat 1329. február 9-re maga elé idézte. E kitételnek hamarosan foganatja is lett, mivel az adományozásnak a Bor-Kalán nembeli Ellős-i Sándor fia Márk ellentmondott. 16 De ki is volt ez az Ellősi Márk? Márk annak a Bár-Kalán főúri nemnek volt a tagja, amely Tiszazug történetében is jelentős szerepet játszott. Anonymus munkájának 40. fejezete szerint ez a nemzetség Árpád fejedelem Ond nevü vezértársa fiától, Ététől származott. Ond Árpádtól az ország felosztása során megkapta Pusztaszert, valamint a Tiszától a Botva mocsárig, illetve a Körtvély-tótól az alpári homokig terjedő területet, azaz a Tiszazuggal nyugatról és délről határos Duna—Tisza közi részeket. Anonymus szerinte utóbb Eté a környező szlávokkal építtette fel a csongrádi várat, amely körül utóbb a hasonló nevű vármegye szerveződött. A Bár-Kalán nem birtokai zömmel a régi Csongrád megyébe estek, de Csanád, Torontál, Temes, Illetve Esztergom és Baranya megyékben is találkozunk velük. A fentebb említett Márk, a nem azon ágához tartozott, amely a közös birtokok felosztásakor Ellésmonostort kapta, amelyről aztán utóbb Ellésinek nevezték magukat. 17 Márk Uggal kapcsolatos oklevelei bemutatására kétszer is halasztást kért, ámde Pál országbíró előtt sem március 29-én nem jelent meg, sem pedig május 8-án. Utóbbi alkalommal a Márkot képviselő László ügyvéd Szunyogh András keresetének meghallgatására sem volt hajlandó, és bár az ellentmondásokra bizonyítékot kellett volna bemutatnia, mégis újabb halasztást igyekezett kérni. Emiatt az országbíró Márkot 3 márka büntetés megfizetésére ítélte, és a pert július l-re halasztotta. 18 Július 1. táján Márk azzal védekezett, hogy ő minden birtokát rokonaival (Pósa mester, Pál, János és God szeri nemesekkel) osztatlanul bírja, és csak azok jelenlétében válaszolhat. Erre végső határnapként szeptember 15-re napolták a pert azzal, hogy ekkor Márk a rokonaival vagy egyedül jelenjen meg. 19 Mindezek ellenére szeptember 15. körül Márk rokonai nélkül állt az országbíró elé, és ellentmondása okaként azt hozta fel, hogy érvényes okiratok alapján Iónnál jogot Ugra, amelyeket egy kitűzött új időpontban kész bemutatni. Végül november 8-ig kapott újabb haladékot. 2 Ekkor Márk képviseletében bemutatták az aradi káptalan levelét, ami szerint Ug birtok hitbér és jegyajándék fejében Máté fia Istvánra és anyja Isaltra szállt, aki Ellősi Márk és Szermonostori Sándor fia István lánytestvére, és ezen István és Isalt pedig rokonaiknak, Sándor fiai Márknak és Istvánnak adták azt el 50 márkáért. Ugyanakkor azonban Pál országbíró hiába kérte annak az oklevélnek a bemutatását, amelynek értelmében Ug Isaltra és gyermekére maradt, sőt Márk elismerte, hogy a birtok az örökös nélkül elhalt Simoné és Adorjáné volt. Végül az ügyben felemás ítélet született. Pál országbíró egyrészt kimondta, az ország törvényei nem engedik meg, hogy bármely nemes asszony hitbérét és jegyajándékát akár királyi adomány miatt is elveszítse, ugyanakkor viszont azt is leszögezte, hogy Isalt asszony és fia olyan birtokot adtak el rokona15 AO. XV. 1331. 92., 103. (Dl. 2657.), 169. o. (Dl. 2508.) 16 Uo. XIII. 1329. 49. o. 17 KARÁCSONYI János 1900. 153—173. o. 18 AO. XIII. 1329. 101., 150. o. (Dl. 69.666.) 19 Uo. 225.0. 20 Uo. 306. o.
