Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok Tiszaug és határa történetéhez a honfoglalástól a török hódítás koráig terjedő időszakban

talán papját meglepően magas, 1 1/2 márka jövedelemmel írták össze.

8 A jelek szerint Tiszaug tatárjárás előtti határában idővel több kisebb-nagyobb település is kialakult, amit a régészeti leletek is bizonyítanak. 1912 előtt 537 Árpád-kori dénár került itt elő, majd 1930-ban egy Árpád-kori falut bolygattak meg, amely aztán el is pusztult. Ennek korát Szabó Károly a XII. századra datálta. Utóbb a következő magyarokhoz kapcsolható régészeti lelőhelyek váltak ismertté: Kéménytető (településnyommal), Kisérpart és Tiszapart.' 2000-ben a tiszaugi híd építéséhez, attól kb. másfél kilométerre, a 44-es út mellett nyitott homokbányánál egy feltehetően Árpád-kori házat vágtak át a munkagépek.

10 Utóbb ezekből a kisebb telephelyekből fokozatosan elvándoroltak az emberek, és mindinkább a nagyobb helyeken, falvakban tömörültek. A tatárjárás pusztításait a határterületen, illetve a környéken nehéz felbecsülni, annyi azonban bizonyos, hogy Károly Róbert korában több települést nem faluként, hanem birtokként említettek. Végeredményben mindkét folyamat szempontjából érdekes bizonyíték, hogy az írott források által 1075-ben vízként szereplő Kesekun 1327-ben a garamszentbenedeki apátság önálló, bár puszta birtoktesteként fordul elő, amit tartozékaival Tési György elfoglalt." //. Egy birtokper és következményei Károly Róbert országegyesítése egyebek mellett a nemesi-előkelői elit jelentős kicserélődését eredményezte, ami ezt a vidéket is érintette. Valamikor 1329. február 9. előtt a Csongrád megyében fekvő, Tisza menti Ug birtokot Kátai Péter fia, a Szunyoghnak nevezett András udvari ifjú, érdemeiért a királytól magának kérte. András azt állította, hogy az korábban az örökös nélkül elhalt Simon és Adorján birtoka volt, és így most gazdátlan. A király hü embere kérését teljesítette, és meg nem nevezett érdemeiért Ugot Andrásnak adta, egyben meghagyva a váci káptalannak az adományozott birtokba történő beiktatását. Ez a Péter fia András a jelek szerint Károly Róbert lovagi kíséretének tagja volt, ám családja pontos leszármazása csak részben rekonstruálható. Apja Kátai neve a Káta főúri nemzetségre utal, amelynek egyes ágai (családjai) az ekkoriban még Szolnok, majd az 1462-től Pest megyéhez tartozó Káta-vidéken kívül még Szabolcs, Szatmár és Bihar megyékben, illetve azok környezetében is birtokosok voltak.

12 Problémát jelent viszont, hogy az említett Kátai Pétert és fia Andrást pontosan nem lehet elhelyezni a Káta nemen belül. Egy Kátai Péter IV. Béla főpohárnoka volt, és Karácsonyi János szerint azzal a személlyel egyezhetett, aki 1276-ban Boldog Margit közbenjárására gyógyult ki a három éves csúzából.

13 A baj csak az, hogy e Péter és fia említése között az eltelt több mint fél évszázad túl hosszú idő. Emiatt a közelmúltban Engel Pál középkori archontológiája is csak valószínűsítette a Káta nemből való származást.

14 7 A főesperességek területe általában egyezett az egyes megyékével. Emiatt az 1327-es adatok alapján Ságnak inkább a csongrádi íőesperességhez kellett volna tartoznia. ' 8 ZSILINSZKY Mihály 1897.1. 131.; LASZLOVSZKY József 1986.; GYÖRFFY György 1987.1. köt. 907. A tiszaugi Istvánházánál ekkor 40 garasos márkával számoltak, bár ez lehet elírás is, a 60 garas helyett. MV. 1.1. 254. 9 MTA. Régészeti Intézete. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1912. évi állapotáról.; Régészeti Füzetek. Az 1958. év régészeti ásatásai. Bp., 1959. Tiszaug-Kéménytető. (Kaposvári Gyula.) 10 Régészeti kutatások Magyarországon. 2000. Bp., 2003. Tiszaug-Homokbánya (Ságvári Ágnes). 11 GYÖRFFY György 1986.1. köt. 907. o. 12 KARÁCSONYI János 1900. 767—778. o. 13 Uo. 769. o. 14 ENGEL Pál é.n.