Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai II. (XX. század)

felszabadítás előtti községi közigazgatás mintájára szerveződött. A társulatnak tagja volt minden olyan ember, aki korábban az úrbéres vagy zsellér közbirtokosságnak is tagja volt, illetve legelőrészt vásárolt. A legeltetési társulat tagjai rendes és rendkívüli közgyűléseket tarthattak, s a közgyűlés választotta meg az előjáróságot. A társulat minden tagja legalább egy szavazati joggal rendelkezett. Ezen túl a birtokrészétől függően még többlet szavazatokat is birtokolhattak. E testület élén az elnök állt, s őt három fizetett tisztségviselő segítette: pusztagazda, pénztáros, jegyző. Kívülük Tiszasason pl. 8 választott taggal együtt alkották a társulat vezetőségét, a 12 tagú választmányt. A közgyűléseket az elnök vezette le. A beérkezett kérelmeket, a megtárgyalandó ügyeket ő terjesztette elő, részleteiben pedig az ügyet jól ismerő és intézésével megbízott előjáró mutatta be. Év végén volt egy záró közgyűlés, amit közös vacsorával kötöttek egybe. Ekkor számoltak be a társulat évi munkájáról, lezárt és megoldott vagy folyamatban lévő ügyeiről, ismertették az évi mérleget, fillérre tájékoztatva a tagságot testület anyagi helyzetéről. Az évi számadást a húszas évektől kezdve rendszerint valamelyik kunszentmártoni, esetleg helyi lapban is közzétették. A pásztorok fogadása, a nagyobb ügyek intézése, jelentősebb beruházások csak közösségi jóváhagyással mehettek végbe. így a jegyzőkönyvek szerint a legelőbérletek, a pásztorház, bikaistálló, kút fúrása vagy ásása, alkalmazottak bérének megváltoztatása, ingatlanok eladása, cseréje, bérlete, s ehhez hasonlók mind a közgyűlés elé 17. ábra. Testreszabott botok — egy juhásznak minden botja egyforma hosszú (Tiszakürt, 1977.) 18. ábra. Botjára támaszkodó gulyás — Kovács Károly fafaragó szobra (Cserkeszőlő, 1978. Fotó: Szabó L.) kerültek, s a megbízott elöljárók csak annak jóváhagyásával intézkedhettek. Ugyanakkor voltak évente ismétlődő ügyek, dolgok, amelyek miatt nem kellet összehívni közgyűlést. Ez az elöljáróság szakértelmére volt bízva, s a köz nevében önállóan vagy csak egymással megtárgyalva az ügyeket intézkedhettek (pl. legelő tavaszi megtisztítása ügyében közmunka elrendelése, szükséges apróbb vásárlások lebonyolítása, állategészségügyi intézkedések, a pásztorok apróbb kérelmeinek megoldása). A legjobbnak tartott állattartó gazdák kerültek a testület élére, a választmányba, akiknek szakértelme vitathatatlan volt, s erkölcsileg is fedhetetlennek tudták őket. A két világháború között naponta kijáró kondával, csordával kell számolnunk valamennyi településen. Néhol — pl. Tiszasason, Cibakházán — a heverő gulya (köztük a növendékek is) elkülönült, s vagy a saját határban vagy, mint Cibakházán más településen (Nagyrév-Mentetlen rét) béreltek legelőt. A húszas és harmincas években néhol nyári ménest is tartottak: a tavaszi munkák után a munkaállatokat pihentették rövid ideig (Tiszakürt, Tiszaföldvár), de előfordult az is, mint pl. Tiszasason, hogy a gulyás felügyeletére bíztak kisebb ménest a gazdák, s fogadtak fel a gulyás keze alatt dolgozó, de inkább a lovakra ügyelő bojtárt.

14 Ugyanitt a társulat jegyzőkönyve szerint 1936-ban Szelesi Sándort fogadják meg számadó gulyásnak. Illetménye 16 liter búza és 4 liter árpa, illetve 40 fillér jószágonként. Mellé kapott még főzelék és szalonna járandóságot, 200 kéve rőzsét és 40 14 SZABÓI., 1980. 203.