Béres Mária szerk.: Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 3. (Tiszaföldvár, 2008)

ÉRTEKEZÉSEK - Urbán László: A mezőgazdaság nagyüzemi átalakításának hatása Tiszaföldvár és környéke szőlőtermelésére

folyt. Az agrárpolitika azonban szorgalmazta az ágazat nagyüzemekbe szervezését. A célkitűzéseket a Földművelésügyi Minisztérium Termelőszövetkezeti Főosztálya a megyei mezőgazdasági igazgatóságokhoz írt, 1950. február 13-án kelt körlevelében fogalmazta 21 meg. A dokumentum az átszervezést gazdasági szempontokra hivatkozva találta szükségesnek. „Az egyéni gazdálkodásban lévő nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök állapota erősen leromlott a kellő szakértelem nélkül való kezelés, továbbá kellő forgótőke és felszerelések hiányában" — állapította meg. Majd 1. ábra Szőlő gyümölcsfákkal a cibakházi Sárszögben (Fotó: Szlankó István, 1961) (Forrás: TFM Fotótár, Ltsz.: 2623.) leszögezte: „Egyetlen megoldásként jelentkezik, ha a nagyüzemileg kezelhető gyümölcsösöket és szőlőket a dolgozóparasztok valóban nagyüzemi formában, termelőszövetkezeti keretek között művelik. " A körlevélből kitűnik, hogy az állami tulajdon kiterjesztését is fontosnak tekintették: „az állami gazdaságok igazgatósága szervezői útján kísérletet tesz arra, hogy az állami gazdaságok részére alkalmas szőlő- és gyümölcsterületeket biztosítsa. Ahol az állami gazdasagok szervezői már jártak, és a szőlőket, illetőleg gyümölcsösöket az állami gazdaságok részére biztosították, a termelőszövetkezeti csoportokat szervezők ne kísérletezzenek csoportalakítással. " A szövetkezeti szőlőművelés megszervezését többféle módon tartotta lehetségesnek a dokumentum, de nem egyformán preferálta azokat: „Mindenütt, ahol az egyéni gazdálkodók szőlőjüket és gyümölcsöseiket termelőszövetkezetek keretében kívánják megművelni, ott termelőszövetkezeti csoportot kell szervezni. Ott, ahol a dolgozóparasztoknak a szőlőjükön és gyümölcsöseiken kívül szántóföldjük is van, vegyes jellegű csoportot lehet csak alakítani. Oda kell tehát hatni, hogy a szőlőn és gyümölcsön kívül a dolgozóparasztok szántóföldjeikkel is lépjenek be a közös gazdálkodásba. Csak ott lehet speciális jellegű csoportot szervezni, ahol a tagok kizárólag szőlő-, illetőleg gyümölcstermeléssel foglalkoznak. Ha a községben már működik termelőszövetkezeti csoport, arra kell venni az irányt, hogy a gyümölcsössel, illetőleg szőlővel rendelkező dolgozóparasztok a már működő termelőszövetkezeti csoportba lépjenek be. " Bár a tiszakürti Dózsa Tszcs-nek 1950-ben a szőlőtermelés volt a „ legfőbb bevételi forrása", és 1950 őszén szőlőterülete 4 kat. h.-ról 19 kat. h.-ra nőtt,

22 a Tiszazugban 1950—5 1 ben mégsem a termelőszövetkezeti csoportok, hanem a földműves-szövetkezetek keretében létrehozott szakcsoportok szervezése folyt. Az egyéb ágazatokban viszont itt is egyértelmű volt a tsz-ek és a tszcs-k favorizálása. A szakcsoportok szervezését 1950 végén kezdték meg. „A Titkárságnak a szőlőtermelés fejlesztéséről szóló határozata alapján a földművesszövetkezetek keretében az év őszén meg kell szervezni a szőlőtermelők csoportjait" — állapította meg a megyei pártbizottság 1950. november l-jén megfogalmazott munkaterve, amely célul tűzte ki, hogy december 3 l-ig „a szőlőtermelő községekben mindenütt meg legyenek alakítva a csoportok (kivéve ahol a szőlőtermelő dolgozóparasztok többsége már termelőszövetkezeti csoporttag) ". A dokumentum a szervezőmunka megkezdésének időpontját november 5-ben jelölte meg, s előirányozta, hogy az első három sző21 SZML MEZIG FM 816/1950 22 SZML MEZIG T 816-59-1/1950