Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Gulyás Katalin: Adalékok Tiszaföldvár oktatástörténetéhez: az izraelita elemi népiskola

3. ábra A zsidó imaház telke (359.) egy 188l-es kataszteri térképen Feltehetően a 360. hrsz-ú telken állt az iskola épülete (Forrás: SZML; az eredeti után módosítva) zethez tartozó) diák, míg a századfordulótól kezdődően már nem találunk földvári zsidó tanulót az induló első osztályokban! Egyetlen középiskola diákságának vizsgálata nem lehet reprezentatív a tiszaföldvári zsidóság gyermekeinek továbbtanulási hajlandóságát tekintve, azonban e tényt is jelzésértékűnek tekinthetjük az itteni közösség kezdődő, lassú hanyatlásának folyamatában, mely az anyakönyvi adatokból szembetűnően kirajzolódik.

20 A földvári zsidók fokozódó elvándorlása, elszegényedése nyomán a hitközség számára mind nagyobb teherré vált a felekezeti iskola fenntartása, s fogyatkozott az iskolaköteles gyermekek létszáma is. így valamikor az 1890-es években kénytelenek voltak feladni e fontos intézményüket. A helyi izraelita közösség utolsó nagy erőfeszítése a XX. század első éveiben a zsinagóga felépítése volt, anyagi erejüket inkább erre összpontosították. Braun Józsefet 1892-ben még néptanítóként említi az anyakönyv, 1906-ban már nyugalmazott tanítóként szerepel. Az iskola megszűnése után tehát nem költözött el a faluból, hitközségi tisztségeket is elláthatott — az 1890-es évek első felében ő vezeti az anyakönyvet mint helyettes rabbi.

21 Nyilván szükség volt hitoktatói tevékenységére: a községi, illetve a felekezeti fenntartású iskolákban feltehetően továbbra is ő végezte a zsidó tanulók vallási oktatását. A földvári zsidó iskola elhelyezkedését illetően csupán feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A magyarországi zsinagógákat feldolgozó monográfia számos település esetében belterületi térképeken mutatja be a hitközségek tulajdonában, használatában lévő különböző funkciójú épületeket, sokszor feltüntetve a zsidók tulajdonában lévő lakóházakat, üzleteket is. Ezek alapján az ország bármely vidékére nézve általános tanulságként fogalmazható meg, hogy a zsinagógák az izraeliták által legsűrűbben lakott városnegyedekben, bár többnyire félreeső utcákban épültek. Ezt tiszafóldvári adataink is megerősítik.

22 Mindenütt a templom közelében állt a hitközségi iroda, a rabbi lakása, a rituális fürdő és a mészárszék. Az iskolák gyakran az imaházak vagy zsinagógák közelében, nem19 1867 és 1910 között a következő izraeliták küldték gyermekeiket tanulni a szolnoki vagy a mezőtúri gimnáziumba: Baumer Jakab orvos (4 fiát); Braun József tanító (3 fiát); Rotits Ignác vendéglős (2 fiát); Deutsch Vilmos kereskedő; Fischer Mór üvegesmester; Fischer Simon mészáros; Frank Sándor földbirtokos (unokáját, kinek apja vasúti hivatalnok Szolnokon); Grünfeld Mór cipész; Herceg Ignác loldbérlő; Kampier Mór végrehajtó Szolnokon; Kiss Farkas gazdálkodó; Kohut Zsigmond gazdatiszt; Krausz Mór kereskedő; Perl Salamon kántor; Rotits Jakab gazdatiszt, magánzó; Sax Nándor kereskedő; Schwarz Ferenc földbirtokos; Steinfeld József gazdatiszt. 20 GULYÁS K. 2006. 65. o.; GULYÁS Katalin: Tiszafóldvár népessége és társadalma a XVIII—XIX. században. In: Tiszafóldvár. Fejezetek a város történetéből. Szerk.: KELEMEN Éva—PATÓ Mária—SZLANKÓ István. Tiszafóldvár, 2002. 175. o. 21 GULYÁS K. 2006. 70. o. 22 GULYÁS K. 2002. 176. o.