Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Szabó László: A Tiszazug állattartásának korszakai I. (XVIII-XIX. század)
19. ábra. Juhászkampók (Tiszakürt. 1977. Fotó: Szabó László) lések voltak, ahol a kiöntésektől veszélyeztetett laposabb részeken — a magaslatra épült halmazos falumagon — kívül települtek azok a kertek, amelyek a nagyjószág tartásának színhelyei voltak. ,A jobbágy embernek, ha abban az időben úrbéres föld volt a kezén, majd mindnyájának a lakóháztól külön, távolabbi helyen volt szérüs vagy takarmányos kertje. Téli időben ott volt a jószága, oda kellett járni hozzá etetni és itatni, akinek pedig több jószága volt, az mindig ott tartózkodott. Szegényes istállóik nem voltak lepadlásolva, és ha szükség volt világítani, a jószáguk elől kiszedett izékkel tüzelve világítottak, legtöbbször azonban mint a czigányok a sátorban, csak füstöltek, nem úgy mint ma, hogy mindenkinek a lakásánál van a korszerűen épített lepadlásolt istálló, még mellé a tanyáján is van alkalmas épülete és jó, többnyire kőkút, a hol többen állandóan ott laknak jószágaikkal együtt télen-nyáron, világítani világítóval, nem pedig tüzeléssel világítanak. " A hámos lovakat is a kertekben tartották a beltelek kis mérete miatt. Az SZMNA szerint több településen emlékeznek még (1960-as évek) az egykori kertekre, ahol karóvázas, többnyire paticsfalú istállók és lakóépületek voltak, amelyekről az áradás lebontotta a tapasztást, de maga az épület, a karóváz megmaradt. A víz elvonulta után — a cölöpök megerősítését követően — újra tapaszthatták a falakat. Cibakházán a vízszabályozások után, 1895-ben egy rendkívüli tavaszi ár törte át a gátakat, s a korábbi kerteket, tanyákat, a laposra is kiterjedő község új részeit az özönvíz elmosta. Bagi Gábor és Szurmay Zoltán így foglalja össze az eseményeket: „A kisebb tanyák lakosai ingó javaik zömét elvesztették, sőt jószágaikat is. A megmaradt állatokat sokan takarmány hiányában voltak kénytelenek eladni. Ez hosszú időre meghatározta az előző évi gyenge termés által is sújtott lakosság életkörülményeit. Az árvíz összedöntötte a Masznyik-féle szélmalmot. A faluban kevés, a külterületi részeken viszont sok ház rongálódott meg. Csak két hét múlva kezdett apadni a másfél méteres víz, s egy hónap múlva a szakadás helyén húzódott vissza. Ennek meggyorsítására a beiszapolt holt mederben csatornát létesítettek. A határban harminc—negyven centiméteres hordalék maradt vissza, a Tokaji laposon két-három évig állt a víz. Ha az áradat átszakította volna a vasúti töltést, a Körössel egyesülve alighanem Mezőtúrt és vidékét is elönti. " 2f> „A tarló- és rétfelszabadulás szinte általában közönséges az egész országban. Ezt a nép még némely tagosztályozott helységekben is megtartotta; holott ez van legnagyobb akadályára a szabad földmív el esnek, mert kivált né20. ábra. Karikások, juhászkalap és táska a hodály eresze alatt (Tiszakürt, 1978. Fotó: Szabó László) 26 BAGI G.—SZURMAY Z., 2001.
