Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez)

XVIII. században a Tiszazugban a Cibakháza—Kunszentmárton közötti útvonal vált meghatározóvá. Mivel mind Cibakháza, mind Kunszentmárton újratelepedése 1719/20 táján következett be, és a kunszentiek már házaik végleges befejezése előtt a körösi rév helyreállításához láttak, a cibakházi rév működésének kezdeteit is ekkorra tehetjük.

1 Annyi bizonyos, hogy a révről — feltehetően 1730-as itteni látogatása tapasztalatai alapján — már Bél Mátyás is megemlékezett: „Cibakháza a Tisza magas partján emelkedik ki a környező mélyfekvésű tájból. Átkelésre alkalmas hely ez. Másutt nincs ilyen alkalmas révhely. Amikor ugyanis a folyam kiont, még Szolnokon sincs átkelési lehetőség, ezért a debreceniek és az egész környék lakossága ide özönlik, hogy Pest felé átkelhessenek a Tiszán. Nem akármilyen falu ez: tele van házakkal, van benne katolikus templom, plébános. [...JA falu földesura Földvári Mihály. Ez a földesúr tartja üzemben a tiszai átkelő alkalmatosscigot, melyet vaskapoccsal egymáshoz rögzített két kis hajóra szereltek s mely egy kétökrös, vagy négyökrös szekeret a rajta ülőkkel együtt könnyedén át tud szállítani. " Cibakháza az 1717 táján bekövetkezett újratelepülés nyomán a XVIII. században jelentős tiszai révhely lett, majd utóbb a Pest—Arad útvonalon negyed évszázadra fontos, híddal rendelkező közép-tiszai átkelőhellyé vált. Az alábbiakban ennek történetét igyekszünk jobban megvilágítani. A cibakházi rév működése a XVIII. század utolsó harmadáig Cibakháza a Földváry család fóldesurasága alatt az újratelepüléstől a jobbágyfelszabadításig igen kedvező körülmények között fejlődhetett. E sajátosan szervezett nemesi família lehetővé tette, hogy a cibakiak terheiket egy összegben válthassák meg és a cibakházi uradalomhoz tartozó pusztákat (Sárszög, ZsigerGyügér, Istvánháza) kedvezményesen bérelhessék.

3 A jelek szerint a cibaki rév forgalma az 1720-as évektől éledt újjá és vált jelentőssé. 1728—1733 között a révből már 6223 ft.

4 jövedelemjött be, bár egyes források az ezt követő négy évben csak 100 ft-ot említenek. Lehetséges azonban, hogy ez az összeg révbérlet volt. Talán ezt igazolja az is, hogy 1748. november 19. és 1752. április 22. között a rév bevétele Rácz János cibakházi ispán kimutatása szerint 4693 ft. 31 kr-t tett ki. 1752-ben Zolnai József tiszttartó volt a révjövedelmek intézője, és valószínűleg ő készítette el a rév forgalmával kapcsolatban az egyik első töredékes kimutatást. Ebből kitűnik, hogy az év májusában 785 üszőmarha, 563 szekér, majd 2289 marha, 1635 juh, utóbb pedig 4157 marha, 279 szekér, illetve újabb 1097 marha kelt át itt a Tiszán. Ez talán a teljes évi forgalmat jelenthette tavasztól késő őszig. Sajnos az átkelőhely tarifái nem ismertek.

5 A rév fenntartásához a földesurak a cibakházi jobbágyok munkáját is igénybe vették. 1756-ban Temesvári József cibaki tiszttartó 1 HAVASSY Péter: A kunszentmártoni rév története. In memóriám Sztrinkó István. Folklór és Etnográfia 85. Szerk.: UJVÁRY Zoltán. Debrecen, 1994. 39. p. 2 BEL Mátyás: Heves megye ismertetése 1730—1735. Fordította és magyarázatokkal ellátta: SOOS Imre. Eger, 1968. pp. 84—85. 3 DÜMMERTH Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből. A Tetétleni-Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig. Levéltári Közlemények, 1982. 2. sz. pp. 207—260. 4 Rövidítések: ft. = forint, kr. = krajcár, d. = dénár 5 Pest Megyei Levéltár (a továbbiakban PML.). A Földváry nemzetség közbirtokossági levéltára iratai. XIII.2.a. Családülési jegyzőkönyvek. 2. Iratok. 1733—1864. Acta Concursus Generalis. 1776—1787. (8. rakt. egys.); Uo. XI11.2.b. Jogbiztosító iratok, osztályok és örökösödési perek. 2. Birtok iratok. Cibakháza. 1628—1781. (29. rakt. egys.); Uo. XIII.2.d. Birtokszámadások 1572—1876. Cibakháza. Elszámolások és mellékletei. 1752—1760. (49. rakt. egys.)