Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez)

kötelességei között szerepelt a zselléreket a rév fenntartási munkáihoz vezényelni.

6 Sajnos ekkoriban még csak töredékesen tisztázható a rév pontos működtetése. Valószínű, hogy a helyi birtokos család e jövedelemforrást már ebben az időszakban rendszeresen zálogba adta. Erre utal egy kimutatás, ami az 1760-as évek elején a rév és a kocsma együttes árendáját 1800 ft-ban adta meg. A bérlők között jórészt Cibakháza községe szerepelt, de megjelentek magánszemélyek is. Közülük kiemelkedett Konyecsnyik Mihály, aki 1760-ban a halászat bérletét is meg akarta szerezni. Ez ellen a cibakiak a Földváryaknál tiltakoztak, de alighanem eredménytelenül, mivel Konyecsnyik a Földváry famíliánál nagy karriert futott be. Még ez évben árendába vette a sárszögi pusztát és a cibakházi járandóságot, majd hamarosan a birtokos család itteni tiszttartója lett.

7 A cibaki révet leginkább a Pest és Arad között közlekedők használták, ezért jövedelmezősége nagyban függött a Tiszazug keleti felén, a Körösön történő átkelés körülményeitől. Ez magyarázza, hogy Istvánháza pusztán — ami szintén Földváry birtok volt — a birtokos család körösi révet működtetett. Gondot okozott viszont, hogy magasabb vízállás, illetve árvíz idején gyakran használhatatlanná vált. Emiatt a hadsereg is a kunszentmártoniak körösi révét használta. Minthogy a Földváryak saját átkelőhelyük jövedelmével elégedetlenek voltak, 1770-ben ajánlatot tettek a kunszentieknek közös rév üzemeltetésére. Ezt a helyi tanács előbb elvetette, ám 1775-ben mégis megkötötték a szerződést, ami az itteni rév fennállásáig érvényben maradt. Eszerint a kiadásokat közösen viselték, a bevételeket pedig megfelezték. Az egyezséget rendszeresen megújították, hol Cibakházán, hol Kunszentmártonban. A két fél kapcsolatait tovább erősítette a cibakházi uradalomhoz tartozó puszták (Istvánháza, Gyügér) kunszentiek általi bérlete is.

8 A cibakházi rév az 1780-as és 1790-es évek fordulóján A rév működésével kapcsolatban az 1780-as évektől kezdve gyarapodnak az ismereteink. 1784-ben már új komp építéséről vannak adatok, 1786-ban pedig annak javításáról. Részletesebb kimutatások az 1788—1792 közötti időszakból maradtak fent, amikor Cibakháza működtette (bérelte) a révet. Erre utal, hogy a számadásokon a falu föbírájának nevét is rendre feltüntették.

9 De mi is tartozott ekkoriban a révhez? Ezt mutatja meg az 1791. évi inventárium, ami az alábbiakat tartalmazza: „ 7 új hajó, 160 öles új kötél, a jobb hajón 4 lánc, a másikon 2 lánc, 4 kikötőlánc, rézcsiga, vasvilla, lánckerékfutó, fejsze, hever, körömvas, 2 jácsiga kötéllel, 2 új csiga kötéllel és lánccal, 2 vaskarikás karó, 1 átjáróhajó, 120 öles régi kötél, 2 csáklya, 10 rossz szög, 3 hajókötél, 2 kormány, 1 keretes komciny (?), 2 lapát, 3 rúd emelő, 1 rossz takaró gyékény kötelekből, 1 kalamáris bödöny, 33 régi palló, 14 más palló ".

10 A jövedelmek és kiadások Az elszámolásnál feltüntették a komp forgalmát, illetve az úsztatásért kapott pénzt. A kettő együttesen 1867 ft. 99 d-t tett ki, aminek 6 Uo. XIII.2.d. Birtokszámadások 1572—1876. Cibakháza. Elszámolások és mellékletei. 1752—1760. (49. rakt. egys.) Uo. XIII.2.a. Családülési jegyzőkönyvek. 2. Iratok. Acta Concursus Generalis. 1733—1775. (7. rakt. egys.); Uo. XIII.2.d. Birtokszámadások. Cibakháza. 1752—1760. (50. rakt. egys.) 8 HAVASSY P. i. m. 42. p.; SZIKSZAI Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megye közlekedéstörténete. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. Szolnok, 2005. 285. p. 9 PML. A Földvár>' nemzetség közbirtokossági levéltára iratai. XIII.2.a. Családülési jegyzőkönyvek. 2. Iratok. Acta Concursus Generalis. 1776—1787. A cibakházi rév bevételei. (9. rakt. egys.) 10 Uo. Acta Concursus Generalis 1788—1797. (10. rakt. egys.)