Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Bagi Gábor: Adalékok a tiszazugi tiszai átkelőhelyekhez a XVIII-XIX. században (A cibakházi rév és híd történetéhez)

1866-ban tábornagy és a königgrätzi csata vesztese — vezette császári dandár Alpárnál katonai pontonhídon kelt át a Tiszán. A Földváryak a birtok értékének fenntartása, illetve esetleges növelése érdekében napirenden tartották a híd újjáépítését. 1850-ben e célból Cibakházára fát hozattak, sőt Kútfai János ungvári építőmester 327 tölgyfa gerendát vágatott le a megrendelésükre. Mindezek ellenére csak a rév üzemelt ismét. 6.táblázat A cibakházi rév jövedelmei 1850. március és 1851. március között 1850. márc. 100 ft. 1 kr. 1850. ápr. 166 ft. 9 kr. 1850. máj. 377 ft. 50 kr. 1850. jún. 370 ft. 50 kr. 1850. júl. 246 ft. 1 kr. 1850. aug. 296 ft. 27 kr. 1850. szept. 264 ft. 20 kr. 1850. okt. 174 ft. 17 kr. 1850. nov. 196 ft. 26 kr. 1850. dec. 210 ft. 18 kr. 1851.jan. 230 ft. 24 kr. 1851. febr. 201 ft. 30 kr. 1851. márc. 200 ft. 52 kr. Összesen 3033 ft. 25 kr. Ugyanakkor a rév kiadásai 1850. május és 1851. március között 2424 ft. 27 kr-t tettek ki. Valószínűnek tűnik, hogy ez az összeg a rév berendezéseinek pótlása, felújítása miatt volt ilyen magas.

21 A cibakházi híd sorsát végérvényesen a meginduló folyamszabályozási munkálatok pecsételték meg, amely több érintett település közlekedés-földrajzi helyzetét is kedvezőtlenül befolyásolta. Cibakháza környékén a jenői és a nagyrévi átvágások terve alaposan felborzolta a kedélyeket. A jenői átvágással a sárszögi puszta a Tisza bal partjára kerül át, s így a korábbinál jóval közvetlenebbül kapcsolódik a cibaki határhoz. Ám ezzel a tiszai átkelőhely is elveszti jelentőségét egy jelentéktelen holtági gázlóvá válva. Ha viszont a nagyrévi hurkot vágják le, akkor Nagyrév község kerül át a Tisza túlpartjára, határa egy része tiszai meder lesz, egy másik hányada pedig az innenső parton marad. A kérdést az egyes szabályozási tervezetek eltérő módon igyekeztek megoldani. Pietro Paleocapa elvetette a Sárszög levágását, és a nagyrévi átmetszést szorgalmazta. Vásárhelyi Pál, Herrich Károly és mások azonban a kisebb kárral járó, de a cibakháziakat sújtó terv végrehajtása mellett kardoskodtak. Végül aztán az utóbbi elképzelést fogadták el. A Tisza-szabályozás negyedik átvágásaként 1853-ban hajtották végre a jenő-sárszögi átmetszést. Ennek során 1225 méternyi szakaszon új mederbe terelték a Tiszát, levágva 10 019 méternyi kanyarulatot, s vele a régi tiszai átkelőhelyet is. A munkálatok 26 272 ft-ba kerültek. A lehetőség ugyan megmaradt, hogy az élő Tiszán egy másik hidat építsenek, ám az árát már nem sikerült előteremteni.

22 Összegzés helyett Az előzőekben láthattuk, hogy az 1720— 1853 közötti időszakban a cibakházi rév jelentős forgalmat bonyolított le. Bevételei helyi viszonylatban számottevőek voltak, így érdemes volt ide hidat építeni. A cibaki átkelőhely szoros kapcsolatban volt a kunszentmártonival, láthatóan forgalmilag is függtek egymástól. A kisszámú levéltári források alapján az egyes 21 Uo. XIII.2.d. Birtokszámadások. Közfundus számadások. 1849—1853. (56. rakt. egys.) 22 KAROLYI Zsigmond—NEMES Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. A rendszeres szabályozások kora (1846—1944). Bp., 1975. 25. p.