Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága

TISZAVJLAGII. Folyók A Tiszazugban az ökológiai rendszerek meghatározó elemei a Tisza, valamint a területet délről határoló Körös (Hármas-Körös). Ökoszisztémájukat az egymással kölcsönhatásban lévő víztest és a meder, valamint azok élő rendszerei alkotják. A számos veszélyeztető tényező (szennyezések, mederkotrás, kövezés stb.) ellenére a folyóvíz élővilága viszonylag kismértékben szenved a hullámterekben ható természetes és antropogén folyamatoktól. Az elmúlt évszázad során a vízfolyások az ármentesítés és az egyéb vízrendezési beavatkozások következtében — a Kárpát-medencében szinte mindenütt — elveszítették természetes arcula2. ábra A folyók növényzettől mentes vízparti sávja jellegzetes rovaregyüttesek élőhelye (Fotó: Tallósi Béla) tukat. Az Alföld e két nagy folyója annak ellenére, hogy a kanyarulatok átvágásával hosszuk jelentősen csökkent, árterük pedig ma már csak a viszonylag keskeny hullámtérre korlátozódik, síkvidéki szakaszukon így is sokat megőriztek hajdani gazdag élővilágukból. Táj-, illetve természetvédelmi jelentőségük is kiemelkedő. Az áramló folyóvízben, bár az közismerten a kontinens egyik legnagyobb biodiverzitású és számos egyedi elemmel rendelkező élő rendszereit tartja fenn, a bogaraknak csak néhány faja fordul elő. A part közelében — egy-egy nyugodtabb öblöcskében — helyenként megcsodálhatjuk a víztükrön apró fényes gyöngyökként cikázó keringőbogarak (Gyrinus substiatus) rajait. Ezeknek a kizárólag vízben élő apró ragadozóknak a megfigyeléséhez vagy foglyul ejtéséhez nem kevés ravaszság szükséges. Az imágók körkörösen úszkálva pásztázzák át a víz felszínét apró prédáik után kutatva. Fényes magvacskára vagy fekete gyöngyökre emlékeztető testükön a mellső pár láb hosszan előrenyúlik. A többi felülről nem látható, és a jellegzetes, de menekülésnél igen hatékony úszásmódjukban segítik gazdájukat. A folyómederre irányuló árvízvédelmi és a vízi közlekedést támogató beavatkozások során kívánatos lenne, ha a kitűzött célokat a jövőben nem a még megmaradt tennészetközeli állapot rovására valósítanák meg. Pótolhatatlan lenne, ha veszendőbe mennének az élő folyó felszínformáló munkája nyomán kialakuló természetes geomorfológiai elemek (zátonyok, homokstrandok, morotvák, szakadó partok, kanyarulatok stb.), amelyek egyben egyedi, jellegzetes élőhelyek is. Folyópart A folyók gyér növényzetű vagy teljesen növényzetmentes partjain, amelyek változó szélességben a part menti galériaerdők és a víz között húzódnak, sok jellegzetes bogárfaj él. A kiegyensúlyozott vízállású időszakokban a folyóparton igen változatos bogáregyüttesek figyelhetők meg. A vízparti zóna állattársulását alkotó fajok egy része kizárólag ezen az élőhelyen fordul elő. Ezeknek a fajoknak a többsége visszahúzódik azokban a csapadékban gazdag, hosszan tartó áradásokkal fémjelzett években, amikor akár az egész tenyészidőszakban a teljes meder az övzátonyig víz alatt van. A folyópartokon a leggyakrabban különböző futóbogárfajokkal találkozhatunk. Hosszabb száraz időszakok forró nyarain a Tisza nagy homokstrandjain esetenként az élénken mozgó foltos sziki homokfutrinkát (Cicindela litoralis nemoralis) figyelhetjük meg. Ez az értékes faunaelem sajnos az 1990-es évek második felének nagy árvizei után igen megritkult. A föveny nedves homokjában helyenként előfordul az egzotikus megjelenésű gömböc futó (Omophron limbatum), továbbá a csupán 3—4 mm-es gyorsfutók (Bembidion) néhány olyan faja, amelyet más élőhelyeken hiába keresnénk. Ez utóbbiak közül a homokstrandokon élő széles-