Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK - Tallósi Béla: A Tiszazug maradvány jellegű élőhelyeinek bogárvilága

3. ábra A folyók hullámterében lévő holtágak gyorsabban töltődnek fel. A Cibakházi-Holt-Tisza hullámtéri ágéit a nyár közepére súlyom borítja be (Fotó: Tallósi Béla) nyakú gyorsfutó (Bembidion laticolle) érdemel említést. További jellegzetes futóbogár az agyagos partszakaszokon olykor tömegesen megjelenő, és apró mérete ellenére is figyelemre méltó aranyos iszap futó (Elaphrus aureus). Agyagos iszappal borított területeken előforduló további jellegzetes futóbogarak a púposhomlokú fémes ásófutó (Dyschirius chalihaeus gibbifi-ons), a szalagos fürgefutronc (Belmus discus), a kisfoltos turzásfutó (Stenolophus discophorus), a folyóparti gyászfutó (Poecilus striatopunctatus) és a közönséges büzfutó (Chlaeniiis nitidulus). A folyópart bogáregyütteseinek fontos tagja a feltűnő futóbogarak mellett még néhány holyvafaj is. A bogaraknál megszokottnál erősebben taglalt testük, a rövid szárnyfedők alól hosszan kinyúló mozgékony, karcsú potrohúk miatt a felületes megfigyelő inkább valami különös hangyának nézné őket. A víz közelében látható a narancssárga-fémeszöld színekben pompázó parti holyvák (Paederus), vagy a hatalmas szemeik miatt egzotikus kinézetű szemesholyvák (Stenns) egyik-másik faja. A magasabban fekvő, szárazabb részekre jellemzőek, de egyáltalán nem feltűnőek a parti levélbogarak (Pachnephorus). Ezeket az apró, fehér pikkelyekkel díszített, szürkésen fémes bogarakat jó rejtőszínük és lomha mozgásuk miatt nehéz észrevenni. Ráadásul azonnal döglöttnek tettetik magukat, amint veszélyt éreznek. A folyópart dinamikusan változó élőhelyei napjainkban a legveszélyeztetettebbek közé tartoznak. A folyók vízállását a kiskörei (Tisza), illetve a békésszentandrási (Körös) duzzasztóművek üzemeltetési rendje jelentős mértékben befolyásolja. Az élővilág számára esetenként követhetetlen hirtelenséggel és kiszámíthatatlansággal bekövetkező vízszintingadozások a vízpart és a föveny jellegzetes bogáregyütteseinek életfeltételeit nagymértékben befolyásolják. Száraz években, mint például az 1990-es évek első fele vagy a 2001—2004 közötti időszak, a folyók vízszintje a vegetációs időszak során nem ingadozott drasztikus mértékben, és a parti föveny nagy szélességben hónapokig szárazon volt. Ezzel szemben csapadékos, árvizes években a folyóvíz akár az egész tenyészidőszak alatt teljesen kitöltheti a medret. Az árvizek tartósságát és szintjét a folyószabályozásból eredő hatások is jelentősen befolyásolják. Mocsarak, mocsárrétek, nádasok A folyók árterületének gátakkal és csatornákkal történt szétszabdalása, az élő meder leválasztása az árvizekkel rendszeresen táplált mocsarakat érintette a legsúlyosabban. A mocsárjellegű élőhelyek különböző változatai az Alföld kiemelkedően nagy fajgazdagságú életközösségeinek adnak otthont, és a megtermelt biomassza tekintetében is élen járnak. Az egykor óriási területeket borító természetes mocsarakhoz manapság a folyók mentén megmaradt, bár egyre jobban pusztuló morotvák, illetve holtágak állnak a legközelebb. A Tiszazug mentett árterein több, országosan is jelentős mocsárszerü terület található. A részben szikes tónak minősített fertők (Csépai-fertő, Cserkeifertő, Inokai-fertő) mellett viszonylag jó ökológiai állapotban fennmaradt tiszai medermaradvány a Tiszakürt határában lévő Csukás-fertő, továbbá ebben a térségben található Magyarország egyik legnagyobb holtága, a CibakháziHolt-Tisza is. Aggasztó tény, hogy ma már a folyók hullámterén kívül eső vizes élőhelyeket is különböző agresszíven terjedő jövevényfajok (pl. süntök, gyalogakác, alkörmös) veszé-