Túri Zoltán szerk.: Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 2. (Tiszaföldvár, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: Szabadművelődés a Tiszazugban
5. ábra Szórólap a Petőfi Színház kunszentmártoni vendégjátékáról, 1948 (Forrás: TF M Adattár, Ltsz.: 84.130.1.) órákról ismert, kötött cselekménye e magasztos alkalom esetében is lehetőséget adott az egyik hírvivő csoport — a világi létű és gondolkodású pásztorok csoportja — számára a szentségeket nem sértő profán viccelődésekre, tréfálkozásokra, mókás figurák (pl. nagyothalló öreg), nyelvi ferdítések szórakoztató megjelenítésére. Joggal mondhatjuk tehát, hogy ezeknek az „amatőr színházi" produkcióknak, amelyeket a népművelés és a kultúraterjesztés — két világháború között kialakított — szervezeti keretei közé emeltek, Tiszazug-szerte erős hagyományai, előzményei voltak. Ezekre a népművelési alkalmakra támaszkodva regisztrálható azután a hivatalosan is kimutatható, számszerűsíthető kultúraterjesztés, kulturális munka, amelyre a szabadművelődés — mint biztos alapra — támaszkodhatott, és amelynek tiszazugi történései az alábbiakban mutathatók be előzményként. Botka János és Szabó László összefoglalója szerint a Tiszazug déli központjának számító Kunszentmárton első hivatalosan működő — bejegyzett és engedélyezett — civil szerveződése a „ Polgári Olvasókör ", amely rögtön az önkényuralom megszűnése után, 1861-ben kezdte meg működését a korán polgárosodó településen. Egy esztendővel később — szintén a korai polgárosulást jelezve — megalakult a „Kaszinó". Ezt követően a kor igényeivel és lehetőségeivel összhangban 1951-ig negyven — Belügyminisztérium által engedélyezett és bejegyzett — kör és egyesület működött a településen szórakozást, társadalmi érintkezési és kulturálódási alkalmakat kínálva. A hozzá tartozó rétegek igényeihez igazodva valamennyi civil szervezet ismeretterjesztő előadásokat, vitaesteket, színi előadásokat, táncos összejöveteleket szervezett, továbbá a tagok társadalmi hovatartozásának, érdeklődésének, politikai irányultságának megfelelő pártállású újságokat, lapokat járatott, könyvtárat tartott fenn. Az 1920-ban megalakult Szabadoktatási Bizottság, majd az 1923 márciusában helyébe lépő „Iskolánkívüli Népművelési Bizottság" helyi szervezete a két világháború között egységesebbé szervezte, összefogta az egymástól szinte függetlenül folyó, vagy az egymáshoz csak laza szálakkal kapcsolódó népművelési munkát. Ennek eredményeként 1943-ban három vallásos közoktatásügyi minisztériumi és három földművelésügyi minisztériumi népkönyvtár, hét egyesületek által fenntartott, valamint hét iskolai könyvtár szerepel az összesítő jelentésben. Ezekből az 1946-os felmérés szerint mindössze egy maradt meg 40 darab rossz állapotú kötettel. 1 A közművelődés szempontjából tény az is, hogy a XX. században csaknem egyidejűleg több tartalmas újság is beindult, így a legkorábbi heti közlöny, a „Kun-Szt-Márton és Vidéke" (1896—1907), az 1902-ben indult és 1913-ig kiadott Közérdek, a hat esztendeig egzisztáló Kunszentmártoni Újság (1910— 916) és az 1918-tól 1944-ig heti rendszerességgel — folyamatosan — kiadott Kunszentmártoni Híradó. Ez utóbbi hosszú időn ke12 BOTKA János—SZABÓ László: Kunszentmárton. In: Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szerk.: TÓTH Tibor). Szolnok, 1980. pp. 578—579.
